Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.
Ifj. Gyüszi László: Tata az ország-leírások és útikönyvek tükrében
Tata az ország-leírások és útikönyvek tükrében ifj. Gyüszi László (Móricz Zsigmond Városi Könyvtár, Tata) Tata 50 éve város. E szófordulattól hangos a város 2004-ben. Azok a történészek, muzeológusok, régészek, néprajzosok, helytörténészek, akik ismerik a város történetét, ismerik a múltra vonatkozó iratokat, adatokat, egyéb leírásokat - nagyon jól tudják, hogy nem 50 éve város a település. Jómagam mindig hozzáteszem, hogy legújabb kori várossá nyilvánításának 50 éves évfordulójáról emlékezhetünk meg ebben az évben. Az évforduló is apropót adott, hogy megnézzem, összegyűjtsem azokat a leírásokat, amelyek bővebben ismertetik a települést. E „szemelvénygyűjtemény" azonban nem lesz teljes, hiszen a terjedelmi korlátok is megszabják lehetőségeim kereteit. Nincs szándékomban a különböző történeti munkákból idézni sem, hiszen akkor valóban egy „új" várostörténeti monográfiát állíthatnék össze. Megpróbálom azokat a dokumentumokat Önök elé citálni, amelyek számomra - remélhetőleg az Önök számára is, Kedves Olvasók - érdekesek, ritkán olvashatók a különböző összefoglalásokban. Persze akadnak közismert, sőt közkedvelt idézetek is majd a „felsorolásban". E dolgozatnak nem témája Tata történetét ismertetni, de nem kerülhető el, hogy néhány esetben ne hivatkozzak évszámokra, történelmi eseményekre. Az idézett dokumentumokból sem „száműztem" a valós, kevésbé valós, vagy hiteles történeti eseményeket. Amikor körvonalazódott bennem e téma feldolgozása, csak arra gondoltam, hogy a korábban megjelent monográfiákból, később útikönyvekből és egyéb városismertetőkből emelem ki a legérdekesebbeket. Ennél azonban a téma feldolgozása többet kíván. A város történetével foglalkozók sokszor hivatkoznak arra, hogy már a 13. század közepén oklevelekben említik a települést. Mint arra Szatmári Sarolta a monográfia egyik fejezetében rámutatott, az 1263-ben keletkezett oklevél egy ügyes hamisítvány. 1 A megyei múzeum korábbi munkatársa, majd igazgatója a következőket írja: „... egy 1263. márc. 18-i oklevél, amelyről kiderült, hogy hamisítvány, a XIV. századvégén hamisították. Az oklevélben IV. Béla király megerősíti az apátság kiváltságait, Deodatus tatai birtoklására hivatkozva. Az oklevél szinte iskolapéldája a hamisításnak. IV. Béla Pannonhalmának szóló arany bullás levelét másolta a kritika szerint 1400 körül Egyed somogyvári szerzetes, a tatai apátság gubernátora, majd apátja. A hamisítványhoz még egy IV. László király által kiadott átiratot is hamisítottak. E két oklevelet mutatták be 1400-ban IX. Bonifác pápának, e jogok és birtokok megerősítését kérve? A 15. század elejétől a tatai területek királyi birtokká lettek. Zsigmond király alakíttatta az Által-ér vizét halastóvá és kezdte el, vagy más források szerint folytatta a tatai vár építését. 1412-ben egy alkalommal Jagelló Ulászló is vendége volt Zsigmondnak Tatán. 1423-től három éven keresztül Tata volt az ország központja. Ez a három év volt a város legfényesebb időszaka a világtörténetben, hiszen tudni véljük, hogy a huszita-ügy tárgyalásai is folytak itt. Megfordult a tatai vár falai közt a görög császár 209
