Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

Cserey Éva: „M. A. Fischer Sohn” Fejezetek Fischer Mózes Áron családja történetéből

elülső részének formáját kialakítani. A bemélyülő előrészen plasztikusan megmintázott antik görög ruhát viselő női alak látható. A lábazati rész, a párkány barokk stílusú ornamentikával díszített. A nagyobb kályharész oldalán a vöröses színű égetett agyagba a lesarkított téglalapformájú keretben nyomtatott nagybetűvel két sorban olvasható szöveg a következő: „MA FISCHER UND SOHN TOTIS". A többi szétbontott kályharészeken ugyanez a szignó olvasható. Ez a jelzés a gyár kettős vezetésére utal, amikor apa és Károly fia együtt működtek, és az egyéb kőedénytárgyak mellett kályhagyártással is foglalkoztak. A fenti tárgyi bizonyíték megdönti azt a korábbi állítást, hogy Tatán a gyárban csak Károly idejében próbálkoztak kályhák előállításával.

8 A Központi Értesítő adata szerint Károly egyedül 1876-tól vezette a gyárat, így a kályhagyártás már jóval előbb, még 1876 előtt elkezdődött, és folyamatosan tovább működött, amelyet a későbbi adatok is igazolnak. Fischer Ignác, Károly testvére egy ideig apósa herendi gyárában dolgozott, majd Pestre feljőve megalapította az első „Porczellán festészeti Intézetet". A működéséhez szükséges úgynevezett „Iparjegyet" a legutóbbi levéltári kutatás alapján 1867. okt. 27-én állította ki részére Pest városának Tanácsa.

9 Ezen intézete mellett kályhalerakatot is létesített, melyet a Pesten 1872-ben kiadott „Preis Verzeichniss", Képes Árjegyzék is bizonyít.

10 Mint aki kályhák eladásával foglalkozik, jelentkezett 1873-ban a pesti Vigadó toldaléképületére kiírt kályhapályázatra, s a három pályázó közül ő nyerte el a munkát. A Vigadó építési iratai között szerencsésen megmaradt pályázata, „Offertje" is.

11 A német nyelven, gót betűvel írt szövegben felsorolja a szükséges, különféle méretű úgynevezett svédkályhákat, azok árait. Az 1873. május 29-én megkötött szerződéskor a tervezőmérnök nem mellékelte az éttermek részére még szükséges nagyméretű kályhák rajzát. Ezeket utólagosan megkapva azonnal leküldte - ahogy írja - a „mi gyárunkba" azaz Tatára, ahol azok formáit megcsinálták,

12 és közölték, hogy áruk darabonként 500 Ft alatt ki nem állítható. Ez a fenti adat bizonyítja, hogy 1873-ban Tatán, amikor még két vezetője volt a gyárnak, folyt kályhagyártás. A Vigadó részére a svéd kályhákat 1873. július 15-ig le is szállította, melyek minden bizonnyal a raktárából, illetve a tatai gyárból kerültek ki. A pályázathoz mellékelt „Képes Árjegyzék" 19 oldalból áll. Előrészében a különféle formájú, úgynevezett svéd kályhákat mutatja be, közli a szükséges adatokat, árakat. A többi kályha az üzletében árult szászországi Teicher-féle, meisseni eredetű kályhák rajza, melyeket mint a gyár lerakatosa árult. Számunkra a könyvecskében szereplő úgynevezett svéd kályhák formája, díszítése igen fontos, mivel a tatai múzeum raktárában lévő említett kályharészek formájuk, díszítésük alapján ezekhez a svéd kályhatípusokhoz tartoznak. A kályha svéd elnevezése feltehetően azzal a két svéd mérnök nevével függ öszsze, akik a 18. században foglalkoztak a kályha belsejének technikai átalakításával, a kályhafűtés olcsóbbá tételével (Nordenberg és Schroder mérnökök).

13 Ezek a „svéd kályhák" Ausztriában már az 1800-as évek elején, hazánkban pedig az 1850-es évektől kezdve terjedtek el, és a legkedveltebb kályhatípushoz tartoztak, melyeket a szobából fűtöttek. A hőenergia hasznosabb felhasználása érdekében a kályha belsejében több 200