Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.
G. Miklós Márta: Adatok a tati céhek vallási szokásaihoz
procession és egy az Ché által egy tartandó Szent Missén s annak offertoriumián tartoznak jelen lenni, az Luthoránus és Calvinista mester embereknek akaratyán fog állani ha inkább jelen leszneké az megh irt Ajtatosságon vagyis inkáb minden Mester ember az Parochiális Templomra egy egy for int ott ás az Plebanusnak ött garast fizessen. m Az ellenreformáció nagy támasza volt az aulikus főnemesség is, akik a Habsburg udvar iránti lojalitásukat a katolicizmus támogatásával is kifejezték. Tata esetében is igaz ez a megállapítás, hiszen Eszterházy József, az uradalom tulajdonosa és Balogh Ferenc jószágkormányzó (1708-1765) rendelkezéseikkel különösen nehézzé tették az uradalmakban élő protestáns jobbágyok helyzetét. 22 Egy 1744-ben a reformátusok panasza kapcsán Eszterházy József által Balogh Ferencnek írt levélben a következők szerepelnek: „Megparancsolja a ' Református Hiten lévőknek, hogy Praedicatiokat és Oskola Mestereket a ' Római Catholica Szentegy Háznak szokása szerént nékünk úgymint örökös Földes uroknak következőképpen Jószágunkban lévő minden Templomoknak, és Ecclésiáknak Patrónus Uroknak praesentályák. '^ 3 A csizmadiacéh 1749-ben készült névsorából megállapítható, hogy ekkor a céh 25 tagja közül már csak két mester nem katolikus. 24 Mohi Adolf adatai szerint Tatán 1745 és 1848 között 235 zsidó, lutheránus és kávinista tért át a katolikus vallásra. 25 Ezt a folyamatot erősítette fel Mária Terézia 1761. évi rendelete, amelyben egyebek között a céhek vallásgyakorlatát is szabályozta. A TATAI KÉZMŰVESIPARI SZERVEZETEK ZÁSZLÓI ÉS A HITÉLET A tanulmány tulajdonképpeni célja a szakirodalomban kevéssé feldolgozott - céhzászlók és a hozzájuk kapcsolódó vallási szokások elemzése. Az ellenreformáció, valamint a Habsburgok központosító törekvései hatására kaptak a céhzászlók mind jelentősebb szerepet 26 a kézművesipari testületek közösségi és vallási életében. A céhzászlók, amelyek eredetileg hadi rendeltetésű zászlók voltak, 27 a 17-18. század fordulójára teljesen elveszítették eredeti szerepüket, s jórészt az egyházi szertartásokon - miséken, úrnapi és feltámadási körmeneten, búcsúkon - valamint a céhek, illetve később az ipartestületek közösségi életében, pl. temetéseken kaptak jelentőséget. A tatai kézművesipari testületek (értsd: céhek és ipartestületek) esetében - megfigyelésem szerint - a zászlóknak három generációját feltételezhetjük. Az első generáció a 18. század közepén készülhetett, a második a 19. század első évtizedeiben, a harmadik pedig már az ipartestületek korában, a 20. század elején. I. A zászlók első generációjából sajnos, a textília múlandósága miatt sem maradtak fenn példányok, létezésükre csak közvetett bizonyítékaink, írásos forrásaink vannak. A zászlóhasználat kötelezettségéről az általunk ismert céharticulusok közül elsőként a tatai takácsok 1717. évi - a pozsonyi takácscéhtől, mint főcéhtől kapott - céhszabályzata rendelkezik, a következőképpen: „...Minden itt lakozó böcsüle tes Takács Czéhnek Mestere, mesterlegények, tanuló inasok minden esztendőben Űrnapon és annak octáváig regvei szokás szerint Istennek dicsiretire gyülekezzenek, aztán a maga czéhbeli zászlója alatt kiki keresztény ájtatossággal processiovaljárjon..."/ 8 183
