Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.
Sylvester Edina: Tata a kertek és a vizek városa
Tata a kertek és a vizek városa A vizeken épült kertek városa Sylvester Edina (Budapest) Tata Európában is, de hazánkban mindenképpen olyan különleges helyzetű város, amelynek fejlődését, virágzó korszakait sajátosan gazdag természeti, kulturális adottságai és kiemelkedő történeti szerepe tették lehetővé. A dombvidék és síkvidék határán fekvő város mai formájában is felszíni vizekkel gazdagon átszőtt terület. Kiapadhatatlannak tűnő forrásai a bányászat felhagyásának következtében az utóbbi évtizedekben tapasztalható erős depressziójuk, eltűnésük után újraélednek, és folyamatossá válik a langyos- és hidegvizű források újbóli megszólalása. Méltán nevezték a múltban és nevezhetik Tatát a jövőben is A vizek városának. Ez a víz-kert, kert-víz-táj kapcsolat alapozza meg a város arculatát, a táj és az emberi település összhangjának egyedülállóságát, mely minden korban sajátos helyi jelleggel ruházta fel a települést, sőt fénykoraiban tekintélye európai megbecsülésnek örvendett. Az őskortól lakott hely, gazdag középkori múltra tekinthet vissza, e korból való írásos és tárgyi emlékei határozott városi életre utalnak. 1221-ben már Újfalu „nova villa" is létezett „Tota villa" mellett. Bár az 1300-as évek legelején már oppidumként emlegetik, a mezővárosi jogok megszerzésének ideje 1357-1387. A történelmi település és a 14. század közepén felépülő tatai Vár első fénykorát a 14. és 15. század fordulóján, Luxemburgi Zsigmond király, majd ezt követően I. Mátyás király idejében élte a bővizű forrásokban gazdag, fás, ligetes területen. A tatai várbirtokon diplomáciai tevékenységet folytató Zsigmond idejében jelentős politikai és reprezentációs szerepkört betöltő Vár és környezete Mátyás alatt az uralkodó pihenésének, visszavonulásának és halászatok, vadászatok és ezekkel kapcsolatos szórakozásának helyévé alakult át. A király 1472 és 1490 között minden évben megfordult itt, volt amikor évente többször is meglátogatta Tatát, 1482-től pedig Beatrix is Tatán tartózkodott. E korból Bonfini kilenc malomról tesz említést. A mai Angolkert területén feltörő langyos vizű forrásokon épült meg a királyi pár felüdülésének csendes és kies helye, a király és királyné fürdője. Az új idők stílusa szerint átalakított középkori vár környékéről és a Cseke-tó partjairól Marino Sanuto velencei szenátor történetíró a következőket jegyezte fel: „Kellemesebb volt ott lakni, mint Visegrádon"} A város második fénykora több generáción keresztül tartott, ez idő alatt Tatát az Esterházy család grófi ágának sarjai virágoztatták fel. Esterházy József országbírói727ben szerezte meg a tatai uradalmat, Tata romos várát és a hozzá tartozó földeket. Ezidőtől kezdve évszázadnyi távlatban az Esterházy család egyik grófi ágának birodalma lett a barokk várossá formálódó Tata és vonzáskörzete. Az uradalom Balogh Ferenc régens kitartó és tehetséges munkája nyomán gyorsan fejlődött. A késő barokk város Fellner Jakab építész, Schweiger Antal szobrász és más tehetséges hazai művészek, mérnökök életművét őrzi. 151
