Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.
Kisné Cseh Julianna–Petényi Sándor: Római- és középkori lelőhelyek Tataán
és pincéjét 1999. április 7. és 28. között vizsgáltuk meg, melynek eredményét az alábbiakban foglalhatjuk össze. Az épület járószintjétőí 42 cm mélyen sziklát találtunk, így itt nem tudtuk tovább folytatni a munkát. Az udvart egy kelet-nyugat irányú árokkal teljes szélességében átvágtuk, melynek mélyítése során a keleti részen 198 cm mélyen szintén sziklába ütköztünk. Ez felett végig újkori feltöltési rétegek voltak, amelyben nemhogy középkori falak, de még középkori kerámiatöredékek sem kerültek elő. Az árok nyugati végében 310 cm mélyen ugyan még nem találtunk sziklát, de az újkori feltöltésben továbbra sem jött felszínre középkori anyag, a nagy mélység és a laza, beomló feltöltés miatt mélyíteni pedig már nem volt módunk, ezért itt abba kellett hagynunk a munkát (285 cm mélyen még el lehetett a sziklát érni). így azt lehet valószínűsíteni, hogy az innen származó középkori kőfaragványok másodlagos helyzetben kerülhettek elő egykoron, a feltöltési réteggel valamivel távolabbról hozhatták őket. Egy másik árkot is húztunk a volt a bölcsődétől északnyugatra, a Fürdő utca 26. szám kerítése előtt, az utca melletti közterületen, melynek ásása során újkori feltöltésben újkori alapokat találtunk, lejjebb pedig szürke, porhanyós földet, amelyben már semmilyen anyag nem volt, így 240 cm-es mélységben itt is abbahagytuk a munkát. Megvizsgáltuk a Fürdő utca 24. számmal szembeni telket is (a KHT asztalosműhelyének udvarát). A 11 m hosszú 80 cm széles árok délkeleti részén, a 107 cm mélységben előkerült sárga agyagon gödör foltja rajzolódott ki, melynek bontása során a fekete, faszenes betöltésből 18-19. századi mázas cserepek, állatcsontok és egy újkori csontfésű került elő. Az árok északnyugati végében téglából készített újkori építményt (valószínűleg ülepítő lehetett) bontottunk ki. Miután az árok többi részén az újkori rétegek alatt mindenhol - 107-110 cm mélyen - előkerült a bolygatatlan agyag, ez az árok is üresnek bizonyult, abból a szempontból, hogy itt középkori falakat vagy bármilyen középkori anyagot találjunk. ÖSSZEFOGLALÁS Az újabb időszak munkáinak eredményeképpen bővültek a város római- és középkori régészeti topográfiájára vonatkozó adatok. Nagyobb római településeket és temető-részletét sikerült feltérképezni a már ismert Látóhegyi, feltételezett Kálváriadombi és a Fürdő utcai lelőhelyek mellett a Naszály-Grébicsi patak mentén és az attól délre fekvő területen. Annak ellenére, hogy a Fürdő utcai és a Kossuth-téri szondázó ásatások a várakozások ellenére negatív eredménnyel jártak, a Fürdő utcai bölcsőde előtti csatorna-árokban egy kora Árpád-kori földbeásott épület maradványait tudtunk megfigyelni (Katalógus 13. lelőhely). A Kálvária, a Kossuth tér, Fürdő u. és a Nagykert utcai leletmentések mellett napjainkig is az egyik legkorábbi Árpád-kori leletanyagot a - sajnos az autópályával megbolygatott - VIII/2001. lelőhelyen előkerült, 10-11. századra datálható apró fazéktöredék jelenti. A korai középkori megtelepedés a már ismerteken kívül szintén a Naszály-Grébicsi vízfolyás partján, Tatától nyugatra figyelhető meg. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy az a - elsősorban az Által-érnek és mocsarainak, illetve a gazdag forrástevékenységnek köszönhető - kedvező természetföldrajzi környezet, aminek köszönhetően Tata területe már a középső paleolitikum időszakától 14
