Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.
P. Tóth Enikő: Schwaiger Antal szobrász szoborművei a tati Esterházy-uradalom területén
tette elgondolásait, 178 melyeket 1763. január 15-én Bécsbe vitt. 179 Ezek a tervek általános elismerést keltettek, Esterházy Károly egri püspök a következőket írta, miután Balogh elküldte neki a terveket: »vétek volna el nem végezni, még nagyobb el nem kezdeni, nagyobb és rendesebb az gondolat, hogy sem lehetett egy Tatai Éppétő mesteriül várni" 180 , szintén ő írta: „Magyarországban tatai Éppétő mester hozzá fogható nincsen és Bécsben, vagyon-e? Kérdél\ m A tervek megvalósulása - mely a vár lebontásával járt volna - elmaradt Esterházy Miklós 1765-ben bekövetkezett halála miatt, utóda, Esterházy Ferenc pedig nem kívánt komoly anyagi terhekkel járó építkezést folytatni. Végül - szintén Fellner tervei alapján - jóval szerényebb kivitelű kastély kezdett épülni az 1760-as években a vár közelében, 182 az Öreg-tóra néző homlokzattal; teljes elkészülése 1778-ra tehető. 183 A téglány alakú, egyemeletes, kontyolt nyeregtetővel fedett épületet két négyszögletes alaprajzú, manzárdokkal fedett torony szegélyezi, melyekhez mindkét oldalon kapukkal csatlakoznak a szabálytalan udvart övező földszintes részek. Ezek vezetnek hátra, a Balogh jószágkormányzó számára 1752-ben épült Kiskastélyhoz, mely szintén Fellner munkája. A későbarokk épületegyüttesen klasszicizáló tendenciák figyelhetők meg. Főhomlokzata, mely előtt a parkosított tóparton a két városrészt összekötő allé húzódik, egyszerű kialakítású. A földszintet sávozott vakolatarchitektúra díszíti, az enyhe kiülésű párkányrész fölött, az emeleten falsávokkal tagolt mezőkben nyílnak az egyszerű, kőkeretezésű ablakok. A földszint ablakai hasonlóképpen egyszerű kialakításúak, a tornyok ablakai kaptak díszesebb keretezést. A főpárkány körbefut az egész épületen, a tornyokon is. Vörösmárvány-posztamensekre fűzött láncok ívsora függ a lábazat előtt. Hasonló az udvari homlokzat tagolása, azzal a különbséggel, hogy itt a középtengelyben nyílik az emeleti erkéllyel és fölötte kosáríves homorulattal kiemelt bejárat. Két szoba mélységű a főépület, a földszinten helyezték el az ebédlőt és a kápolnát, az emeletre, ahol a díszterem is található, háromkarú lépcső vezet. 184 Az ún. Kiskastély, az épületegyüttes legkorábbi része, mélyebb terepszinten helyezkedik el, így emelete a kastély földszintjével esik egy vonalba. Északnyugat felé néző főhomlokzatán eredetileg a középtengelytől balra 5, jobbra 4 nyílástengely volt, melyek később bővültek. Szép kialakítású szabadlépcső vezet a középen elhelyezkedő, hátsó parkra néző főbejárathoz (XVIII. tábla 1.); középről induló, íves, fölfelé egyre keskenyedő lépcsőfokok emelkednek egy pihenőrészig, ahol két irányba ágazik el a lépcső, egymásnak fordított félkörívű vonalat felvéve, így vezet a címerrel koronázott, lapos szegmensív záródású, kétszárnyú bejárati ajtóhoz. A két kar között a pihenőrészszel szemben nyílik az alsó szint bejárata. Az alaprajzi rendszer kéttraktusos, a termek mennyezetét stukkók díszítik. A hangsúlyozott bejárati részt kiemeli a vele szemben elhelyezett szökőkút is; az ovális vízmedence közepén sziklákon ülő nőalakot ábrázoló kőszobor Schwaiger Antal 1785 körüli műve (XVIII. tábla 2-3., XVIII. tábla). Az ún. Szökőkútnimfa lábát kissé előrenyújtva ül, karját teste előtt tartja, hajában diadémot visel. Eredeti helyén található az erősen sérült alkotás, letört fejét, a Kiskastélyban őrzik (XVII. tábla 2.). Az egykor vizet lövellő nyílások ma már csak sejthetők. A szökőkút-szobor elkészültét általában az 1800 körüli időre teszik, 185 de minden valószínűség szerint ennél korábban készült. 1778. április 13-án a kastélykertbe terve115
