Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

Kisné Cseh Julianna–Petényi Sándor: Római- és középkori lelőhelyek Tataán

Újabb kísérletet a város történeti emlékeinek felkutatására/feldolgozására a múzeum alapító, Dornyay Béla munkái jelentettek. A földrajz-természetrajz szakos, majd geológiából bölcsészdoktori fokozatot nyert piarista tanár Tata múltjának (is) fáradhatatlan kutatója volt. A tervezett várostörténeti monográfiát ugyan nem sikerült megírnia, de széleskörű érdeklődésének köszönhetően saját kutatási területén, a geológián kívül számos, a régészetet, történettudományt, irodalom- és művészettörténetet érintő cikke, tanulmánya jelent meg a helyi folyóiratokban vagy adott ki különlenyomatokban. Alapkutatásokat végzett, cikkei, tanulmányai mellett a Kuny Domokos Múzeumba került hagyatéka is (levelek, jegyzetek, különlenyomat-gyűjtemények) a mai napig a helytörténeti kutatás alapvető forrásai közé tartoznak.

6 A két helytörténeti kutató munkáját a következőkben foglalhatjuk össze. Tata római- és középkori történetére vonatkozóan a következőket ismerhetjük meg: „A kelták ittlétét a várban és az Angolkertben található kelta eredetű és nevű, romanizált sírkő támasztja alá. A kelták után illetve velük részben elvegyülve rómaiak települtek le Tata vidékén is, dehogy Tatát „ad' lacumfelicem"-nek tavát pedig „Lacus Felix"nek hívták volna, nincs eldöntve, sőt Nácz János tagadja, hogy a Lo Preszti-féle vagy újabb nevén Apácakerti forrás vizét már a rómaiak elvezették Ószőnybe (Brigetio), azt Marsigli, Romer, Berkovics-Borota, Gyulai és Rédey művéből jól ismerjük:... hogy ezen nagy forrásvíz mellől előkerült az első, eleddig egyetlen biztos tatai római feliratos kőNYMPH (is) - ACIV- FEC felirat-töredékkel. A kő akkor a grófi Vármúzeumban volt. "

7 A Lo Preszti forrás hajdani tulajdonosáról, Lo Preszti báróról kapta elnevezését, majd a telek gróf Esterházy Miklós révén került az irgalmas nővérek birtokába, akik 1875-ben itt építették fel zárdájukat.

8 A területet - mint azt a későbbiekben bővebben fogjuk ismertetni - az egykori bencés apátság területével azonosították, s hagyományosan e forráshoz kötötték a brigetioi vízvezeték víznyerő helyét. Dornyay Béla a bencések tevékenységéhez köti a Barátfürdő létesítését, melyet véleménye szerint a rómaiak fürdője vagy a nimfáknak szentelt forrásépület romjaiból építhettek újjá az alatta fekvő „Oregkirályné fürdőjével együtt". E két fürdőt a törökök csak újjáépíthették, ezért is nevezik az utóbbit Tatán (azaz az egykori Menich-ház ún. Grófi fürdőjét) „Törökfürdő" néven.

9 A két kutató munkáiban természetesen felhasználta az addig ismert eredményeket, amik közül Szaiff János munkáját emeljük ki. Szaiff János szintén erre a területre helyezte (Dornyay szerint feltehetőleg Ortelius rajza alapján) az egykori bencés apátság helyét.

10 Dornyay a következőket írja a 16. századi Tatáról: a Török temetőtől nyugatra, mintegy jó 200 lépésnyire 2 fürdő van egymástól nem nagy távolságban, ezek egyike feltehetőleg az, ahol jelenleg az urad. orvos, Menich János lakik (tehát az „Oregkirályné fürdője", vagyis a Török fürdő, vagy újabb nevén Grófi fürdő a Wagner-féle ház alatt), a másik pedig a báró Lo-Presti-féle házban (Apácakerti forrás). „Ezen fürdő közelében magas romok láthatók, hihetőleg a volt monostor falai (Dornyay szerint ezt Márton mester és neje Margit, 1492-ből való és 1912-ben megtalált vörösmárvány sírköve határozottan igazolta).

11 A két fürdő közt délnek terjedt el a keresztények temetkezési helye, t.i. azon tér, mely mai napig is Ó-temetőnek neveztetik." 12 Az 1888-ban is Ó-temetőnek nevezett tér az 10