Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

P. Tóth Enikő: Schwaiger Antal szobrász szoborművei a tati Esterházy-uradalom területén

NRPOMUKT SZENT JÁNOS-SZOBORCSOPORT (1770, IV-V. TÁBLA) A mai Váralja utcában a régi bécsi országutat keresztezi az Öreg-tó zsilipén és a várárkon át lebocsátott vízből táplálkozó patak, mely fölött Fellner Jakab által épített híd vezet át. Ezen a hídon emelkedik a Nepomuki Szent János-szoborcsoport. A vár körül vezetett útvonal kanyarulatában, a Kecske-bástya alatt található híd lapos kosárívű, egyetlen téglaboltozatú nyílása van (V. tábla 2.). Tardosi vörös mészkőből épültek ellenfalai, négy sarkához magas, alapozott párhuzamos szárnyfalak csatlakoznak. A befolyási oldalon korlátot, a kifolyási oldalon falazott mellvédet találunk, ez utóbbi mellett helyezkedik el a szobormű (V. tábla l.).

26 A híd eredeti formája ma már kevéssé érvényesül a gyalogjárda és a zsiliprendszer miatt. Schwaiger Antal és Fellner Jakab közös műve a szoborcsoport, talapzatának kronosztikonja szerint 1770-ből: Deo et loannl NepoMUCeno pII CLIentesposUerUnt. Az 1945-ben összetört szobormű darabjai egy ideig a tatai Kuny Domokos Múzeumban voltak, 1976-ban kezdődött helyreállítás után visszaállítására 1980-ban került sor (IV. tábla 3.). A szent és az angyal szobra a híd közepén, a várral szemben, a kifolyási oldalon áll egy volutás pilléren, mely mögött a kosáríves támfal emelkedik. A támfalat kétoldalon egy-egy finoman tagolt, volutás oszlopon elhelyezett kőváza díszíti. Az út felől korabeli, hárommezős, kovácsoltvasból készült rács zárja el az együttest. Korabeli a talapzaton helyet kapott, díszes, kovácsoltvas lámpás- vagy mécsestartó-kar is, későbbi a védőtető, az oldalsó lámpások a 20. században készültek. A szoborcsoportot két alak alkotja; Nepomuki Szent János alakja bal oldalon helyezkedik el, kontraposztos beállításban, gazdagon redőzött ruhában áll, bal kezét szívére helyezi, jobb kezében birétumát tartja. Feje körül fémből készült a csillagokkal díszített glória. A szent könnyed mozdulatú, finoman megmunkált alakja mellett, jobb oldalon feszületet tartó angyal áll, felsőtestével a szent felé fordulva, felé emeli a keresztet. Mozdulataik iránya, tekintetük összekapcsolódása szelíd, intim összhatást eredményez, mely hatás mára megbomlott, mert az angyal alakja nem eredeti helyzetében látható, hanem elmozdítva, a szenttől kifelé fordulva. KÁLVÁRIA-SZOBORCSOPORT (1770 KÖRÜL, VI-VII. TÁBLA) Tatán a 14. században épült a gazdag kőbányájáról Márványhegynek nevezett magaslaton a Keresztelő Szent János (Szent Iván) tiszteletére szentelt templom. Szent Iván-hegynek is nevezték ezt a dombot, s az addig Felső-falunak nevezett, város melletti terület így lett Szentivánhegy község, melyet a Krapff család birtoklása idején Tatához csatoltak. A régi, csúcsíves templom méretei ismertek, mert alapfalai megmaradtak, körülötte helyezkedett el a temető, s a papszérűnek nevezett telek.

27 E középkori templom plébániatemplom volt, az egykori okiratok a templom lelkészeit plébánosnak nevezik.

28 1540-től, mikor a sík fekvésű várat magasabb fekvésű elővédekkel erősítették meg, a Szent János-templom is ilyen elővéddé vált, magas, lőrésekkel ellátott falak, palánkok vették körül, a sarkokon bástyaszerű építményekkel. Romjai a 16-17. századi metszetek nagy részén „Marmorâerg" megjelöléssel láthatók.

29 100