Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.

Vékonyné Vadász Éva: Kora vaskori halomsír Tata határában

és reálisabb ábrázolások segítséget nyújtanak a munkaeszköz technikai részleteinek és működésének rekonstruálásában. Magától értetődően azonban senki nem gondol arra, hogy a szövőszék ismeretét az európai népek a görögöktől vették volna át. Hiszen a szövést s eszközeit Európa ősi népei már a neolitikumtól ismerték! 77 Mindenki emlékezhet pl. a mesében a leendő menyeiket szövéssel próbára tevő öreg királyokra. Ez arra utalhat, hogy a lányok a szövés minden csínjának-bínjának ismeretével válhattak csak asszonnyá. Ugyanígy az érett férfipróba emléke lehet a bolyongó és különböző próbákat kiállni kényszerülő ifjú, aki a világ végén álló kunyhóban magányos vén fonó-szövő asszonyokra lelt, akiknek alsó ajka térdig lógott az állandó fonalsodrástól. S ha nekik illendő tisztelettel köszönt, fontos és hasznos útbaigazításokat kapott tőlük. De aki ilyen népmeséket nem hallott vagy olvasott, annak is eszébe juthat Csipkerózsika, aki egy vén banya buzdítására kezdett a fonál sodrásába s az orsó szúrásától merült végzetes álomba. A téma még utánolvasás nélkül is kimeríthetetlen, s úgy tűnik, sok köze nincs a görög mitológiához. Én bízom abban, hogy fantáziámmal nem vágtatok az elképzelhetetlenbe, s a népmesei rögtönzött analógiák alátámasztják azt, hogy a szövés-fonás kultikus jelentései egy közös és ősi elképzelésben gyökeredznek - amit csak megerősített a megélénkülő „mediterrán" kapcsolat. 78 Ld. a 65-67. jegyzetet. Kora vaskori települések feltárásában és főleg közlésében a magyar kutatás meglehetősen elmaradott - így nem csodálkozhatunk azon, és nem is vonhatunk le abból következtetést, hogy nálunk eddig nincs településről szövőszék vagy szövőház nyoma. Megemlítendő itt, hogy az EBM gyűjteményében, a régi anyagban egy korongos átfúrt nehezékkel dugig teli doboz található, melyek származási helye állítólag Süttő. Mivel Süttőn más jelentős kora vaskori lelőhely a Sánctetőn kívül nincs, amit ráadásul még bolygattak is (csak egy, közvetlen tőle Ny-ra, s az erődített teleppel szoros kapcsolatban), feltételezhető, hogy ezek a süttői telepről származnak. Sajnos azonban ez az adat teljesen bizonytalan. 79 GRIEBL i. m. 58.: a szerző ismertetésében megemlíti, hogy a horni kora vaskori telepen is előkerült két korongos szövőszék-nehezék (T. 67. 26., T 81. 2.). 80 Csak a Somlyóhegyről közöl Patek egy példányt (PATEK 1968, T 70. alul). Erről azonban ma már megállapíthatatlan, hogy késő bronzkori-e, vagy kora vaskori. Elképzelhető, hogy a sághegyi telep anyagában is előfordulnak ma már szintén meghatározhatatlan korú hasonló nehezékek - ezt azonban a MNM felújítása miatti nagy felfordulásban a Lázár-albumban nem tudtam ellenőrizni. 81 STEGMANN 1998, 275.; DUSEK-S. DU§EK 1984,69-70. közlésükben a 17. ház leírásában mindezeket nem említik, és rajzaikon sem ábrázolják (u. o. Abb. 28-29.). Ez érthetetlen és különös. Feltételezhető, hogy Stegmann az adatokat az ásatási naplóból vette. 82

TERZAN 1996,507-513. 83 Ezt erősíthetik a gúla alakú és korongos nehezékek „szabálytalan" bekarcolt „díszítései" is. Jó néhány gúla alakú nehezéken ugyanis kesze-kuszának tűnő karcolások láthatók (pl. Kleinklein Burgstallkogel: DOBIAT 1990, Abb. 28B.; Uttendorf-Pinzgau: MOOSLEITBER 1992, Abb. 27. 1-2., 4.). Ezek a véletlenszerű karcolások pedig több variációjukban megegyeznek a már említett svodini 46/77. sír korongos nehezékeinek karcolataival (NÉMEJCOVÁ-PAVUKOVA i.m. Abb. 19. 1-6.). Bár a szóban forgó karcolások gyermekien egyszerűek és esetlenek, mégsem lehet pusztán véletlen, hogy pl. a vonalak száma (5 db) megegyezik (DOBIAT i. m. Abb. 29B utolsó; NÉMEJCOVÁ-PAVUKOVA i. h. 3.). A szóban forgó karcolások némelyike pedig erősen emlékeztet a szövőszék feszítőszálaira (pl. MOOSLEITNER i. m. Abb. 27.). Mindezek alapján én elfogadom Dobiatnak azt a véleményét, hogy a szóban forgó karcolások a nehezékek szövésben játszott szerepére utalhatnak (i. m. 54.). Ezt a feltételezést ellenzi Schrierer (SCHRIERER i. m. 81.) - bár az is igaz, hogy ő a jelzéseken a gúla alakú nehezékek csúcsán lévő szabályosabb és általában benyomott díszítéseket érti. 84 Gyakran megfigyelhető, hogy különösen női ékszereket tartalmazó „kincsleleteket" mocsárba, vízbe vetettek. Ez feltehetően valamilyen női istenségnek adott áldozatként értelmezhető. Az is közismert, hogy a klasszikus jóshelyek általában barlangok, források közelében találhatók, s bennük általában nők tevékenykedtek. 85 Terepbejárásaink során Vékony Gáborral az egész környéket alaposan átvizsgáltuk (ez jóval a sírlelet előkerülése előtt történt). Különös figyelmet szenteltünk a Látóhegy magas és lapos tetejének, amit alkalmasnak véltünk egy jól védhető magaslati településnek. Az elhanyagolt szőlőkkel és gazos cserjékkel borított felszínen 1 db grafitos anyagú cserepet találtunk, ami kelta korinál nem lehet korábbi (sőt inkább későbbi). A hajdani vizes-mocsaras terület pedig igen gazdagnak bizonyult őskori lelőhelyekben! Az alig kiemelkedő kis terasz-szigeteken a legtöbb volt a neolit (vonaldíszes) településnyom, és találtunk egy igen nagy kiterjedésű késő bronzkori (továbbélő halomsíros és idősebb urnasíros korú) települést is. Az egész, hasonló földrajzi adottságú környéken azonban egyetlen kora vaskori cserepet nem találtunk - sőt még késő urnasíros nyo111