Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.

Vékonyné Vadász Éva: Kora vaskori halomsír Tata határában

nalak sok színével függhet össze. Az ilyen kisebb és finomabb munkák nem igényelhettek monumentális, súlyos szövőszéket, elegendő lehetett itt pusztán a kezdő sor megbízható rögzítése (pl. SCHIERER i. m. Abb. 119-120.). Az ilyen munkaeszközöknek maradványait régészeti feltárásokon ismét nem érzékelhetjük. A fentebbiek csak a feltételezések kategóriájába tartoznak - velük csak szemléltetni kívántam a korban használt technikák és eszközeik sokféleségének lehetőségét. 71 Minden a 67-69. j.-ben említett mű ide tartozik, amit meg kell toldani Dobiat tanulmányaival (DOBIAT 1987., 1990.). 72 Pl.: Kleinklein, Tschoneggerfranzl, 2. tumulus: DOBIAT 1980, T. 57. 2., 11., 14-15. Nem tudni, hogy a táblán ábrázolt sok kis különleges tárgy közül mi tartozhatott még szorosan a szövéshez. Ugyanebbe a kategóriába sorolható Grellwald sokat tárgyalt 55. halomsírja is, teljesnek tűnő, 19 db nehezékével (DOBIAT i.m. T 92. 15.), és Nővé Kosariska VI. sírhalmában az égési rétegben előkerült 12 db nehezék. (A feltehetően gyermekeivel eltemetett anya sírjának görög mitológiai kapcsolataira Terzan utalt (TERZAN 1986, 233.) 73 Minden általam említett adatot DOBIAT 1990. évi közleményéből vettem (50-54.). Ezeket hasznosan kiegészíti SMOLNIK hozzá kapcsolódó, a technikákra hangsúlyt helyező függeléke (u.o. 70-84.). Mindkét szerző hangsúlyt helyez a használati kopásnyomok hiányára a nehezéken (ugyanez tapasztalható a mi sírunk nehezékein is) - s megállapítják, hogy ahol eddig kopásnyomot feltételeztek, az sem más, mint az átlyukasztás módszerének a nyoma (DOBIAT i.m. 57.; SMOLNIK u.o. 79-80.). 74 A soproni ábrázolás(ok) görög kapcsolataira és összefüggéseire legelőször Gallus utalt (GALLUS 1934, 3940., 126-127. j.). Örömmel és meglepetéssel konstatálható, hogy ez a neves szerző kevesebb összehasonlító adat birtokában, de jó megérzéssel mennyire megközelítette a kérdés későbbi és avatott szakértőjének, A. Eibner Percy-nek a véleményét, aki számos munkában foglalkozott a kora vaskori alakos ábrázolások értelmezésével, s jutott (többek közt) az általam leírt következtetésekhez (EIBNER-PERCY 1980.,

PERCY 1986.). Nem az ábrázolásokra, hanem a női sírokban lévő „különleges" agyagtárgyakra, és a szövőszék-nehezékek díszítéseire helyezték a hangsúlyt Stegmann (STEGMANN 1998) és Terzan (TERZAN 1996), s jutottak a női szakrális tevékenységet illetően újabb következtetésekhez. Terzan tanulmánya a teljesebb - ő ugyanis nemcsak a nehezékeken lévő „jelek" értelmezésére törekedett, hanem azokat összekapcsolta az ún. „kalenderbergi triász" edényeivel (ezek egy különleges tál, peremén kicsi csészékkel vagy madár-alakokkal, s bele általában egy tflzikutyát, az ún. holdidolt állították. Hozzájuk tartozik még egy hasonló rücskös díszítésű füles bögre is.) - mégpedig a holdhónap napjai számának révén. Stegmann és Terzan következtetései (és felhasznált anyagaik is) egymással szinte megegyeznek, s azért lényegesek, mert szorosan kapcsolódnak a szövésábrázolásokból megismert szakrális jelentésekhez. 75 A görög kulturális kapcsolatok elsődleges „szállítója" a kereskedelem lehetett. Ennek bizonyítékai a tárgyak - és a régészet által nehezen megfogható, de bizonyítható „anyagok", mint pl. a bor vagy olaj. A kort illetően feltétlenül figyelembe kell venni, hogy az részben egybeesik a görög gyarmatosítás európai kiterjedésével. A görög gyarmatvárosok kiindulópontjai és végállomásai is voltak a kontinens belsejébe irányuló kereskedelemnek, s az útvonalak mára többnyire már tisztázottak. Ennek megfelelően a „mediterrán" jelzőbe az áthaladó területeket is bele kell érteni, esetünkben tehát jelentőségük van pl. a vénét területnek is, s görög „hatások" etruszk közvetítésen át is eljuthattak a kelet-alpi területekre. Itt a kereskedelmi kapcsolatok leginkább különböző luxus fémtárgyakban (edények, fegyverek és ékszerek) nyilvánulnak meg. Cserébe pedig a kereskedők feltehetően értékes és hiányzó nyersanyagokat igényelhettek (pl. ón, só, borostyán), de nem elképzelhetetlen még némi katonai „védő-szolgáltatás" feltételezése sem. A helyi arisztokráciában az idegen luxustárgyak igénye hamar kialakulhatott, s birtoklásukért valószínűleg mindent megtettek. Ugyanígy juthattak az „idegen" kultikus-szakrális szokások ismeretéhez is, amiket pl. a temetkezéseknél gyakorolva, hatalmukat mégjobban fitogtathatták - s ráadásul ezért még ellenszolgáltatásra sem voltak kötelezve. 76 A kora vaskori „barbár" ábrázolások értelmezéséhez a legtöbb segítséget a görög vázafestészet képei adják. Az ezeken ábrázolt jelenetek többségének mitológiai jelentése ugyanis tisztázott. Nem gondolhatunk azonban arra, hogy a közép-európai hallstatti kultúra népei - de még szakrális szereplői is - ismerték volna a görög mitológiát, vagy tisztelték volna a görög isteneket. Itt sokkal inkább valami mély és közös mitológiai elképzelésről lehet szó, ami már akkoriban is a múltban gyökeredzhetett. A messzi vidéken jártas kereskedők elbeszéléseiben és az exportált tárgyak (főleg a fémedények) gazdag díszítéseiben a helyi lakosság szinte felismerhette saját elképzeléseit, s gyakorolta azokat tovább a messzi idegen ismereteivel gyarapodva és megerősödve. A görög vázafestészetben gyakoriak a szövőszék ábrázolások, s ezekben a szemlélő ráismerhet a korai vaskorban általános álló szövőszékre. S ahogy a geometrikus vázafestészet stílusán túljutunk, az egyre részletesebb 116