Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.

Vékonyné Vadász Éva: Kora vaskori halomsír Tata határában

Már az MRT 5. szerzői is felvetik (MRT 5, 10/14., 246-247.), hogy lehetséges, hogy a nagy idővallumokban múzeumba került anyag nemcsak a vasút építésekor kerülhetett elő, hanem egy részük a Porosi-szőlőkből is származhat (MRT 5, 10/9., 245.). A Porosi-szőlőkből közöl leleteket Kemenczei (KEMENCZEI 1977, 68., Abb. 1.), majd mindkét lelőhelyről később Patek (PATEK1984.). Utóbbi szerzőnk itt végzetesen összekeveri a lábatlani és a süttői halomsír leleteit (süttőiek itt a T 17. 4-5. Sajnálatos, hogy ezt a hibát nagy munkájában is megismételte, sőt gyarapította is: PATEK 1993, Abb. 106. 1-2., 9.). A lábatlani leletek szétválasztására nemcsak területileg, hanem időrendileg is adódhat valami lehetőség. Szerintem feltehetően halomsírból származhatnak az állatfejes-fogantyús fedők (PATEK 1984, T 11.; fedők a Dunántúlon eddig ugyanis csak halomsírból kerültek elő), ami sokkal inkább a magas dunai teraszon, a Porosi-szőlőkben lehetett, mint a Dunához közeli vasút nyomvonalán. A fedők korát a HC-HD fordulójára helyezném, s hozzájuk kapcsolnám az alábbi edényeket: MRT 5., T. 2. 13., 16-17., 19-20. Azt, hogy a lábatlani leletek korban a HD 1-et is megérik, nemcsak a két buccheros tál bizonyítja (i.h. 16., 20.), hanem főleg egy díszítetlen csónak-fibula (u. o. 1.; sajnálatos, hogy fogalmunk sincs arról, honnan származik a Patek által közölt üreges, bordázott karperec (PATEK 1984, T 18. 4.)! A tatai sír szempontjából lényeges, hogy a lábatlani leletekhez egy Smarjeta-fibula is társul (MRT 5 i. h. 2.), ami itt sem billenti egyik periódus javára a mérleget (a közölt lábatlani leletek az összes helyen korántsem teljesek!). Vadászatom eredménye még a lovászpatonai kishalom csészéje (MITHAY 1983, 4. k. 5.). A közlő ezt a halomsírt a HD-re datálja (i. m. 61.). Ez a keltezés azonban valószínűleg hibás - egyedül épp a halomban lévő buccheros csésze miatt lehetne indokolt (i. h.) - sajnálatos módon azonban a szerző még az edénytípust sem ismerte fel. Kétségtelen, hogy a sír edénytöredékeinek sajátos és egyedi a grafitos díszítése, amire nehéz párhuzamot találni. Viszont különös, hogy a szerző hozzájuk többségében a HC második feléből idéz analógiát - a halomsírt mégis a HD-re keltezi. Valamivel részletesebben tárgyalja az idézett szerzőpáros a smolenicei urnákat (PARZINGER - STEGMANN 1988, 169.), az objektumok száma szerint felsorolva a HC végére keltezhető példányokat. Mindezt azonban pontos hivatkozások nélkül teszik, így az id. DUSEK-S. DUSEK 1984. kiadványban csak latolgatni lehet, melyik edényről is lehet szó. Részletezve: fogalmam sincs, milyen urnára hivatkoznak a 6, 9, 12, 16. házakban; csak késői urnákat látok a 3, 4. házakban; s a 8. ház (i. m. 1984, T 54. 29.) és a 17. ház (u. o. T 131. 1.) korainak vélt urnáival pedig előfordulnak biztosan HC-HD fordulójára, ill. a HD elejére keltezhető urnák is (u. o. T 55. 5.; T 131. 3.). Ilyen késői urnák talán csak az 1. és 11. házakból nem kerültek elő a „koraiaknak" nevezett mellett (u. o. T. 1. 16., T 91. 2.). Ebben a helyzetben semmi sem zárja ki az ún. korai típusok későbbi HD 1 korú használatát. Mint már említettem, célszerűbb lett volna az urnák esetében is, ha a szerzők eltávolodnak a nővé kosariskai erőltetett analógiáktól, s helyettük a telep belső kronológiájában inkább a sok késő-lausitzi (platenicei) párhuzam viszonylag részletesen kidolgozott kronológiájára támaszkodnak (több edényforma esetében is kihagyták ezt a lehetőséget). S ha már az urnákról esik szó, megjegyzendő, hogy egy szót sem ejtettek egy Smolenicén még előforduló urnaformáról, mely (talán) a HD I-nél valamivel későbbre, a vekerzugi körhöz kapcsolható (Id.: 8. ház: u. o. T 55. 1-3., s ide tartozik még ugyaninnen a T 56. 16. tál is). Ezeknek az urnáknak egyik változatát pedig még típustáblájukra is reátették (i. m. 1988, Abb. 6. 5.). Ennek az urnának kiváló párhuzamát idézhetném a Lenhardt-féle neszmélyi sírból, ahol egy korongolt szkíta bögre kíséri (vö. 17. j.). Elérkeztünk így a smolenicei telep sokak által tárgyalt és értelmezett szkíta problémájához, amibe itt felesleges belemenni. Parzinger és Stegmann jó érzéssel a smolenicei telep kezdetének és végének keltezését nyitva hagyták. Én magam hajlanék inkább a vég kihúzására, vagyis valamivel későbbi keltezésére, míg kezdetét legkorábban a HC-HD fordulón jelölném meg. 24 A bajnai fibula terepbejárási lelet. Kísérői: 2 db fazéktöredék (PATEK 1984, T 18. 1., 5., 6.). 25 ld. 22. j. 26 NÉMETH 1996, 369. és Abb. 3. 1.; hozzá: Kóny: u. o. és Abb. 3. 2-4.; Ménfőcsanak-Hegyalja-dűlő: 376., és Abb. 7. 9. - az utóbbi utánkorongolt tál már HD 2-3 korú. A cikkben közölt leletek egyike sem keltezhető a HD I-nél korábbra. 27 Nem én vagyok az egyetlen és az első, aki hasonló észrevételeket tesz. Az utóbbi időben egyre szaporodó német kronológiai rendszerekben is - bár igen rejtetten - észre lehet ezt venni. Az azonban lassan már megmosolyogtató, hogy a nevezett kutatók a „problémás" időszakokban milyen előszeretettel alkalmazzák a finom különbségek érzékeltetésére a frühere és ältere vagy •à jüngere és späte szavakat. Ezzel találkoztam Nebelsick egy előzetesen beígért, s részleteiben még nem közölt kronológiai táblázatában is (NEBELSICK 1997, 68., Tab. 3.). A szerző itt a korábbi HC 2-t és HD 1-et összevonja, és a kalenderbergi területen a saját 2a és 2b periódusaként nevezi meg. Valójában így az eddigi tagoláson nem változtat időben, viszont a periódusok közti határok jelentősége módosul. 109