Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.

Vékonyné Vadász Éva: Kora vaskori halomsír Tata határában

szövőkereteket is.

70 A különböző részletekre itt ki nem térve - melyek irodalma mostanság igen gazdag

71 - legyen elég most annyit kijelenteni, hogy a fonás-szövés a kora vaskori lányok-asszonyok mindennapi feladata és munkája volt. Mégpedig nemcsak az általános, „szegényebb" rétegben, hanem az ún. arisztokrata hölgyek körében is. Számos ugyanis a szövési-fonási kellék, ami az uralkodó arisztokrácia központi erődített településein előkerül - sőt gazdag, luxus-cikkekkel ellátott női halomsírokban is előfordulnak szövés-fonáshoz szükséges - esetenként különleges - eszközök.

72 A kora vaskori álló szövőszékek nagysága esetenként szinte megdöbbentő. Dobiat a kleinkleini Burgstallkogelen előkerült lelet alapján (a szerző 130 nehezéket feltételez itt, ezekből „csak" 107 db került elő), a szövőszéket 370 cm szélesnek véli. Emellett szinte hihetetlennek tűnik a nehezékek összsúlya, melyek közt a 700-800 gr-os az átlagos, s sok emellett az 1000-1200 gr-os is. Jóval kevesebb az 500 gr alatti, míg a 2 kg feletti nehezékekből csak l-l db fordult elő. Ilyen adatok alapján a szövőszéken feltehetően szőnyeget szőhettek. A mi szövőszékünk nem lehetett ilyen óriási, de a legkisebbek közé sem sorolható a nehezékek súlya (143 - 225 gr) alapján. Sajnos a rekonstrukció legkisebb lehetősége sem adódik- pusztán csak feltételezhető, hogy rajta is nagyobb méretű textilen munkálkodhattak. A nehezékek az átlagnak megfelelően esetünkben is finom szemcséjű homokkal erősen soványított anyagúak. Feltűnő, hogy minden példány átlyukasztása milyen kicsi, ami csak vékony feszítőszál átfűzését tette lehetővé. S ezen kívül ezeken az átfúrásokon a használati kopásnyomok sem láthatók. Dobiat fejtegetései alapján

73 azonban ebből nem lehet arra következtetni, hogy a szövőszéket keveset, vagy nem használták. A szövésnek, mint tevékenységnek a legtöbb kutató szerint jelentős szakrális, kultikus jelentése is volt - nem tekinthető tehát pusztán mindennapi női tevékenységnek. Általános az a vélemény, hogy a rituális tartalom mediterrán eredetű, mégpedig az, hogy a szövő-fonó nőkben istenségeket - vagy azoknak áldozó papnőket - lehet látnunk. S valóban, ha csak a soproni ábrázolást értelmezzük, kézenfekvőnek látszik, hogy az ábrázolt alakok tevékenysége a Moirákéhoz hasonló: az egyik oldalsó alak sodorja az élet fonalát, a középső főalak szövi az élet „szövedékét", míg a harmadik a kezében lévő ollóval az élet fonalát elvágja.

74 Általánosan elfogadott az a vélekedés is, hogy ez az értelmezés görög mitológiai elképzelésekhez hasonlatos, s a szlovéniai ún. szitula-művészeten keresztül a kelet-alpi hallstatti körben tehát a mediterrán területekre vezethető vissza. Ezeket az elméleteket megerősíti, hogy az anyagi kultúrában is észlelhetők ilyen kapcsolatok.

75 Véleményem szerint a szövés rituális értelmezésének sokkal tágabb és mélyebb gyökerei lehetnek. Az ugyanis magától érthetődő, hogy a sok fennmaradt emlék alapján a szakrális jelentés értelmezéséhez a legtöbb adattal a mediterrán, görög-etruszk területekről rendelkezünk. Nyilvánvaló az is, hogy bizonyítékként ezek a fennmaradt ábrázolások és mitológiai történetek jól idézhetők.

76 Én azonban úgy vélekedek, hogy a szövés-fonás rituális tartalma hajdan az egész ősi Európára kiterjedhetett. Gondoljunk csak gyerekkorunk számos meséjére, melyekben sok csodás esemény kötődik a szövésfonáshoz, ill. az azt végző lányokhoz, asszonyokhoz.

77 Úgy vélem tehát, hogy itt egy 102