Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.

Vékonyné Vadász Éva: Kora vaskori halomsír Tata határában

sírlelet, amiből 8. századinál fiatalabb korú fémlelet került volna elő. A zavarra mostanság helyezte a koronát, mikor a régi és eddig preszkítának tudott biharugrai leletet szkítának határozta meg (KEMENCZEI 2003, 15.). Kemenczei változó kronológiai meghatározásai azért igen zavart keltőek, mert véleménye a kor magyar kutatói között etalonnak számít - hiszen egyike ő az időszak szovjet-orosz irodalmát legjobban ismerő szakembereknek. Ezen kívül azonban vannak még más zavart keltő tényezők is - ilyen pl. a manai temető sírjairól kibontakozott újabb polémia. Régóta tudjuk, hogy itt, a kelta temetőben 3 db mezőcsáti síron kívül előkerült még 2 db szkíta korú sír is (BENADIK 1983, T 1. 1., 3-1.; T. 2. 1-7.). METZNER - NEBELSICK erre (is) alapozva a preszkíta kor végét „lehozza" a 6. sz. közepéig (1998, 367-377.). Kemenczei (KEMENCZEI 2000, 46-47.) élesen ellent mond ennek a véleménynek. Legfőbb érve erre az, hogy megfelelő helyeken több korban is temetkeztek, tehát Manán lehetett egy preszkíta és szkíta temető is, a kettőnek nincs köze egymáshoz. A manai sírok engem is régóta foglalkoztatnak, s azt kell mondanom, hogy elképzelhetetlennek tartom, hogy a későbbi kelta temetőben ezeknek a korábbi és rokon keleti eredetű síroknak ne lenne köze egymáshoz. A problémát viszont inkább a szkíta korú sírok korábbi keltezésével kellene megoldani (ekkor viszont a 17. sír nyílhegyei okoznak gondot.). A fentiek következtében nagy várakozással tekintettem Romsauer cikke elé (ROMSAUER 1999.), melyben összefoglalja a szlovákiai leleteket, s a manai sírokkal részletesen foglalkozik. Óriási lett azonban a csalódásom: ő a szkíta sírokat épp hogy említi (i. m. 174.). 60 Itt most (a régebbi ismert leletekre nem kitérve) ismételten és hangsúlyosan meg kell említeni a süttői köznépi temetőt. A 82 feltárt és meghatározóan hamvasztásos rítusú sírok közül ugyanis 6 db csontvázas temetkezés volt, általában nyújtott vázzal, vagy enyhén felhúzott lábakkal. Legfőbb jellegzetességük, hogy kerámia-mellékleteik szinte semmiben nem tértek el a HC 2 - D 1 korú hamvasztásos sírokétól - viszont mindegyikben találtunk valamilyen vas tárgyat és (vagy) valamilyen kőeszközt vagy valami különleges, keleti típusú csonttárgyat. A mellékleteket semmiképp sem lehet a preszkíta időszakba sorolni - a kerámia inkább késői jellegzetességeket mutat. Kiugró keltező fém sajnos nincs - de ezek többsége leltározásomkor a feltárás állapotában (kb. 10 éve) hevert a dobozok mélyén (mára már mindegyiket átadtam konzerválásra! Ld. ehhez 63. sz. jegyzetet). Az említett csontvázas sírokon kívül előfordul még néhány részleges, felületes hamvasztás is - ezek felismerhetően gyerekek. Ugyanígy a csontvázas temetkezéseknek is közel fele gyerek. A döntő szót - ami lényeges kérdésekre adhat választ - reményeink szerint itt az antropológiai vizsgálatok fogják majd megadni. 61 A grafikon időrendi beosztásának alapja a klasszikus és általános mindenki által elfogadott német periodizáció (KOSSACK 1959.) - szándékosan nem használtam az újabb időrendi beosztásokat (ld. ehhez 62. j.). Ezek ismerete nélkül is láthatja az olvasó, hogy a HD időszak 3 alperiódusra oszlik. Itt annyit kell tudnunk, hogy a K-alpi területeken a döntő változás a HD 1 végén következett be, az Alföldön megtelepedő szkíta népcsoportok megjelenésévei. Az pedig természetes, hogy a közvetlen területi szomszédság miatt a K-alpi hallstatti területeken az új népességnek közvetlenebb a hatása - de a szkíta kori népcsoportok európai megjelenése egész Közép-Európában jól érzékelhető. A HD időszak további beosztásai leginkább tipológiai alapon nyugszanak - de emellett tőlünk nyugatra már születőben van ekkor a kelta kultúra. Ez utóbbi anyagi- és szellemi kultúrájának kialakulása már a HD közepétől ott megkezdődik, míg nálunk - és a szomszédos K-ausztriai és DNy-szlovákiai területeken a legkorábbi kelta (vagy „keltásodó" leletek) a HD 3 végén már jelentkeztek. Az, hogy mindezek következtében milyen vegyes összetételű kulturális leletanyag keletkezett, és maradt számunkra - ami feltehetően vegyes etnikumot is tükröz - manapság legjobban DNy-Szlovákiában érzékelhető. Itt az utóbbi időkben a nevezett időszak kutatása Romsauer (ROMSAUER 1986., 1991., 1993a., 1993b., 1996.) és Bújna (BÚJNA 1991.) egyéni és közös (ROMSAUER - BÚJNA 1983., 1984.) publikáló tevékenységével hangsúlyosan előtérbe került. De még több kutatót is meg lehet említeni (pl. az első alapközlés: S. DUSEK 1976.; PAULIK és STUDENIKOVÁ számos, itt most fel nem sorolható közleménye, és végül újabban Stegmann (STEGMANN - PARZINGER 1988. és 1998.). Ezek a szlovákiai közlemények számunkra igen hasznosak. Egyrészt következtetni lehet belőlük az É-dunántúli képre, ami hasonlónak látszik néhány magyar publikáció alapján (pl. KEMENCZEI 1977.; WOLLÁK 1979.; GRÓH 1984.; ILON 1985. -Jerem minden Sopron-Krautackerről írt közleménye/JEREM 1981-1992./- és végül T NÉMETH 1996., s ezzel az érdemi és használható közlemények sora be is fejeződik). Másrészt az újabb tanulmányokkal számos régi, főleg Paulik által közölt lelőhely időrendi helyzete is egyértelműen tisztázódott (pl.: Sered: PAULIK 1956.; Krizovány nad Dudvachom: PAULIK 1962.) stb. Megjegyzendő, hogy az idézett kutató akkoriban még kevés összehasonlító lelet alapján is igen jó megérzésekkel és kronológiai érzékkel rendelkezett. 62 Nem én vagyok az egyetlen és az első, aki erre célozgat. Legutóbb pl. egy NEBELSICK által közreadott kronológiai rendszer utal erre (HALLSTÄTTKULTUR 1997, 68., Tab. 3.). Ebben a szerző a periódus ha114