Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.

Kissné Cseh Julianna: A Dunántúli Mészbetétes Edények kultúrájának leletei Tatán és környékén

életmódjában a pásztorkodás került előtérbe. Legutóbb Vadász Éva közölt egy Tata környékén (Dunaalmás-Foktorok) feltárt településrészletet, ahol többek között egy földbemélyített veremház is feltárásra került.

27 A szerző az előkerült objektumok és lelelek elemzése során megerősítette a korábban vázolt álláspontot: „R legeltető állattartást igazolja először is a természeti környezet ártéri, mindig megújuló bőséges rétjeivel. Ezek a rétek és a Dunát kísérő ligetes erdők az élő közösségnek egy kezdetleges, főképp a begyűjtésre koncentráló földművelés és leginkább a gyűjtögetés lehetőségét is megadták. Járulhatott ehhez halászat és a vadak elejtése is. "

28 FÉMMŰVESSÉG - VISELET A temetők fémben szegény jellege ellenére elrejtett leletegyüttesekből viszonylag jól ismerjük a kultúra fémművességét. Az utóbbi időben, 1991-ben került Pulai Ildikó ajándékaként a Kuny Domokos Múzeum gyűjteményébe egy mintegy 193 darabból álló ékszerlelet. A leletegyüttes Tatán, a Nagy Sándor József utcában került elő.

29 A már eredetileg sem ép fazékban elrejtett leletegyüttes a következő tárgyakból áll: visszapödrött végű nyakperec, két elhegyesedő végű karperec, két nagyobb és egy kisebb keresztbordás csüngő, három korongos csüngő, 8 db horgony- vagy fecskefarok alakú csüngő, az előzőeknél jóval kisebb méretű, csúcsosabban ívelődő horgony alakú csüngő, 19 db szívalakú lemezcsüngő amik közül három a szélein poncolással díszített, bronzpitykék, spirálcsövecskék és kettős bronzcsövecskék. Hasonló összetételű, 2 db korongos, 1 db horgony alakú csüngőt, pitykéket és két karperecet tartalmazó kis leletegyüttes már korábban is ismert Tatáról, ami a század elején került a Magyar Nemzeti Múzeumba,

30 és szintén ide került egy szomódi leletegyüttes is (VIII-IX. tábla). Az ékszereket és ruhadíszeket tartalmazó leletegyüttes jellegzetes tárgytípusai, azaz a korongos-, keresztbordás, szív és horgony alakú csüngők alapján köthetők a Dunántúli Mészbetétes Edények kultúrájához (Tolnanémedi kincsek). Az utóbbi időben újabb kísérletek történtek a hozzájuk fűződő fémművességi-, viselettörténeti és kronológiai problémák feloldására. A legtöbb vita földbekerülésének idejét és okát illetően alakult ki. Használatuk rekonstruálására az edények díszítőmotívumai, csontvázas sírban történő megtalálásuk mellett a közel egykorú szobrok ruha- és ékszerábrázolásai segíthetnek, így pl. a bizonytalan eredetű korongos- és keresztbordás csüngők a Klenovniki és Klicevaci szobrok alapján talán övdíszek lehettek. A horgony- vagy fecskefarok alakú csüngőket a fejet, a mellett és a hátat díszítő ékszerek közé sorolhatjuk. így lehetnek nyaklánc csüngődíszei, de a szobrok ábrázolásai alapján díszíthetik a ruha mellkivágását, vagy a hátkivágásról lelógó szalagot. A fordított szívalakú lemezcsüngők a spirálcsövecskékkel és más csüngőkkel (pl. kagylók, csont- és bronzcsüngők, gyöngyök) vagy éppen a spirálcsövecskékre ráhúzva melldíszként, nyakláncként használhatták. A bepödrött végű nyakperecek és az elhegyesedő végű karperecek nem a helyi fémgyártás, hanem a közép-európai fémművességi kör jellegzetes típusai, az aunjetitzi kultúra jellegzetes készítményei közé tartoznak. A bronzkor időszakában általánosan elterjedt ékszerek közé tartoznak a spirálcsövecskék, kettős lemezcsövecskék és a bronzpitykék. A spirálcsövecskéket széles körben használták. Megtalálhatjuk mint karláncok, nyakláncok elemeit különböző csüngőkkel variálva, ruhadíszként, s mint az övről lecsüngő 64