Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.

Homola István: A Tata-porhanyóbányai feltárás eszközanyagának vizsgálata

A Tata-porhanyóbányai feltárás eszközanyagának vizsgálata Homola István (Tatabányai Múzeum) Az őskőkor kutatás különböző módszerekkel kíván több információt gyűjteni, hogy minél nagyobb betekintést nyerjen az ősember életébe. A régészeti feltárások alkalmával előkerült leletanyag döntő többségben kőszerszám, kőeszköz. Eszköz alatt azt a megmunkált tárgyat, gyártmányt értem, amit az ember szerszám segítségével egy elképzelt elv alapján mindennapi életének megkönnyítésére készített. Szerszám alatt azt a kőből, vagy az elkészítendő tárgy alapanyagánál mindenkor keményebb, éles forgácsleválasztásra alkalmas anyagból készült kézi gyártó szerszámot értjük, ami emberi erő hozzáadásával működik, és amit különböző munkafázisok eszközanyagának leválasztására alakítottak ki.

1 A tatai őskőkori ásatásokon előkerült nagyszámú kőszerszám forgácsoló élszög-kiképzésének,a szerszám élének, alakjának vizsgálatából igyekszünk információt nyerni a különböző tárgyakra, vadászeszközökre. El kell fogadnunk azt a tényt, hogy a legelső szerszámok alapanyaga valószínűleg fa, illetve kő lehetett. Az anyagok további bővülése az ember szellemi továbbfejlődésének és találékonyságának következménye. A gyártó szerszám alapanyaga adott, ez a kova vagy a kvarckavics - amit környezetéből minden nehézség nélkül megszerezhetett (a Tatán élt ősember esetében pl. bőségesen rendelkezésre állt a Duna- vagy az Által-ér kavicsteraszainak anyaga) -, ugyanakkor adott a megmunkálandó nyersanyag is, amit ezekkel a szerszámokkal használati tárgynak megmunkálhatott. Tehát nagy a valószínűsége annak, hogy keményebb megmunkálandó nyersanyaghoz nagyobb, puhább nyersanyaghoz kisebb forgácsszöget készítettek (1-2. diagram). Ezt az állításunkat több száz kőeszköz vizsgálata bizonyítja. A forgácsoló-iparban - amint azt már korábban is igyekeztem kifejteni -, kölcsönhatás fedezhető fel a szerszámok forgácsoló éleinek profilja (formája) és az elkészítendő vagy megmunkálandó eszköz között. Korábban készült munkáimban is többször hivatkoztam a folyamatosság elvére, emlékeztetőül: a hagyományos forgácsoló iparban ma is a szerszám- és a megmunkált alapanyag keménysége határozza meg a szerszám élszögének kialakítását. De ugyanez vonatkozik a megmunkáló forgácsszerszám alakja (profilja) és az elkészítendő forgácsolt tárgy (használati tárgy) között a mai iparban is. Ez a gondolat vezetett az ásatásokon előkerült kőszerszámok forgácsoló éleinek vizsgálatához, s eredményei alapján következtetek azokra a használati tárgyakra, amit ezekkel készíthettek el a mai Tata környékén egykor élt ősemberek. A tatai ősember telep mintegy 100 ezer éves. A több évig tartó ásatáson kőszerszámon, állatcsonton kívül használati tárgyakat nem találtak.

2 Vértes László 1958-as ásatásán került elő egy csiszolt, mamutfog-lemez - melyen vörös festéknyomok figyelhetőek 25