Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.
Bíró Endre: Brigetio katonavárosi falfestmény régészeti renkonstrukciója
Ezt a feltételezést erősítette, hogy a stukkósor is kétféle volt, egy egyszerűbb, és egy festéssel díszített. Az biztos volt, hogy a pompeii III. stílusnak megfelelően egy teremben sárga és vörös mezőkben mitológiai jelenetek voltak. Ezekből kettőt (Mars és Ilia, Paris ítélete) már 1961-ben a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállítására összeállítottam (I. tábla 1-2.). Ugyancsak itt került bemutatásra egy növényi díszítésű kisebb falfelület, amelynek vakolata teljesen eltérő volt a többitől, és így minden bizonnyal egy másik kisebb helyiséget díszített. Mivel a Magyar Nemzeti Múzeumban láttam először kiterítve a teljes anyagot, akkor vetődött fel bennem, hogy szerencsés esetben elképzelhető az, hogy a töredékek nagyobb része egy teremhez tartozott. Először az gondolkoztatott el, hogy a vakolat azonos összetételű volt. Utólag megvallva ez elég csekély kiindulási pontnak tűnik. Utóbb észrevettem, hogy Amphitrité tengeri menete egy fríz része (II. tábla 1.). Mivel a fríz alatt jelentős falfelületet ki kellett tölteni, így könnyen elképzelhetőnek látszott, hogy a fríz alatt helyezkedtek el a vörös és sárga mezőkben a mitológiai jelenetek. A töredékek mennyisége azt mutatta, hogy ezekből az ábrázolásokból többet is össze lehet állítani. A régészek is (egy-két kivétellel) elfogadták ezt a lehetőséget és a Komárom Megyei Tanács, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum anyagilag támogatta egy általam elkészített új módszerű restaurálás megkezdését, amelyet még addig Magyarországon nem alkalmaztak. Ezt a feltételezésemet azonban gyakorlatban is be kellett bizonyítani, vagyis olyan összeillő töredékeket találni, amelyek a falfestmény felépítését egyértelműen bizonyítják. Bár ismert római falfestmények alapján össze lehet állítani talált töredékekből egy olyan elképzelt kompozíciót, amely megfelel az ókori művészeti normáknak (láttam ilyen példát), de ezekről előbb-utóbb kiderül, hogy fantázia szüleménye. A Kuny Domokos Múzeum időszaki kiállító terme elég nagy volt ahhoz, hogy a rekonstrukciós kísérletet végrehajthassam. Először szétválasztottam az anyagot. Egyik részbe azokat a töredékeket helyeztem, amelyek minden bizonnyal az oldalfalakhoz tartoztak, míg a másik részbe a mennyezethez tartozó darabokat. A szétrakásnál már egy fontos körülmény kiderült. Az, hogy az íves mennyezet ismétlődő motívumú hálós díszítését medaillonok szakították meg és ezekben voltak a nagyobb figurális ábrázolások (II. tábla 2.). Mivel a terem nem volt olyan nagy, hogy az oldalfalakat és a mennyezetet egyszerre kiteríthessem, a mennyezet töredékeit félretettem és csak az oldalfalak összefüggéseit igyekeztem megállapítani. Olyan kulcsdarabokat kerestem, amelyek töréseknél egymáshoz illeszthetők és ezeken keresztül rájöhetek a falfestmény felépítésére, illetve kizárhatom azokat a részeket, amelyek esetleg másik teremhez tartoztak. Az oldalfalakon belül különválasztottam a vörös és sárga mezők darabjait, újabb csoportba az ehhez tartozó mitológiai jelenetek figurális töredékeit, külön az ehhez tartozó, márványt utánzó lábazati részeket. így kerültek külön-külön a fekete alapú figurális díszítések. 138
