Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Dominkovits Péter: Nemesek Szombathely szabadalmas püspöki mezővárosában a 16. század végén, a 17. század elején

tározó súlyuk volt az ekkor 12 tagú „belsőtanácsban". Hetésy (Hetyésy) Pál 16031604., 1607-1608., I6l0-l6l2 között, Kenézi Szabó György l6l 1-1612 során, Tapolczay Pál I6l3-l6l5 között, míg Náray Jakab I6l5-l6l6 (l6l8?), Hrasztoviczay Barbély Péter I6l6-l6l7 során viselte Szombathely mezőváros bírája hivatalát.

70 A sorból a Hetésy (Hetyésy) család a többinél jobban kitűnik, hisz ez a família az 1570-es évektől, több generáción keresztül, több alkalommal is a városvezető elit legelső emberét adta.

71 Az l6l3. április 28-i tisztújításon Tapolczay Pál városbíró mellett az esküdti karban több a város gazdasági, illetve közéletében jelentős nemesi jogállású személyt találunk; így a korábbi bírót, Hetyésy Pált, a két későbbi bírót, Barbély Pétert és Náray Jakabot, illetve Forián Imre, Kenézi Szabó György személyében olyan férfiúkat, akik a vizsgált időszakban maguk is viselték a bírói hivatalt.

72 Hasonló személyi összetételt, azaz a hivatalviselői kar jelentős önrekrutációját, így a fenti nemesi családok biztos pozíció-őrzését figyelhetjük meg a következő év tisztújításakor is, miként ez végig jellemzi az l6l0-es éveket. Ugyanakkor a mezővárosok vezetésének nemesi jogállású személyekkel történő feltöltődése cseppet sem speciális, hanem mind a térségben, mind az országban elterjedt, a korra jellemző társadalomtörténeti jelenség volt.

73 Már az 1577. évi urbárium is jelentős számú deákot (Htteratus) tüntetett fel. A káptalani székhely áttevődése, a megyeközpont stabilizálódása - ahogy erről már szó volt - csak felerősítette a kora újkori értelmiség számbeli növekedését, a mezővárosi lakosságon belül súlyának stabilizálódását, sőt 17. század eleji gyarapodását. Az l606-tól folyamatosan fennmaradt törvénykezési és közgyűlési jegyzőkönyvek egy fontos társadalom- és jogtörténeti vonulatra is felhívják a figyelmet. Ez a város magisztrátusa előtt a felperes-alperes feleket az esetek túlnyomó többségében képviselő mezővárosban élő ügyvédek köre, akiknek.a döntő része iskolázott nemes ember, közülük több püspöki familiáris. A 17. század elejét tekintve kiemelkedik közülük kisunyomi Szekeres Márton, aki a vármegye közgyűlésein több, a térségben birtokos főrendet képviselt, így I6O7. április 30-án enyingi Török Istvánt, l6l0. október 19-én trakostyáni Draskovich János királyi főtárnokmestert, I6l4-l6l5 során familiárisi szolgálatot vállalva Náprágy Demeter győri püspököt. Ugyanakkor 1602-1607 között többször teljesített vármegyei megbízatást; így 1602 áprilisában a győri püspök familiárisával Kitonich Jánossal együtt az országgyűlési követek költségeinek beszedését végezte el. l605-l607 között a vármegye rendjei a számadások ellenőrévé nevezték ki, l608 augusztusában megbízott perceptor lett.

74 Kisunyomi Szekeres és Rady példája egy fontos társadalomtörténeti jelenségre hívja fel a figyelmet: ez a mezővárosban nagy számban megtalálható, magát értelmiségnek valló nemesi jogállású iskolázott, joggyakorlatban jártas ügyvéd száma. (Természetes ők sem alkotnak homogén csoportot!)

75 224