Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.
Molnár András: Zalaegerszeg mezőváros önkormányzati reformja
szóban tett tanúvallomásokból bebizonyosodott, hogy a tisztújításon valóban történtek visszaélések. Az elnökséget nem a szabályrendeletben előirt háromtagú bizottság, hanem a járási főszolgabíró látta el. A választás nem fejenkénti szavazással, sőt az egyik párt teljes kirekesztésével (elzavarásával), és a tervezettnél két órával korábban történt. 29 A visszaéléseknek egyik koronatanúja a Zalaegerszegen élő Smalkovits Mihály, megyei főorvos volt. Smalkovits írásban benyújtott, roppant részletes nyilatkozata többek között arról tanúskodott, hogy az Osvald Károly és Horváth Ferenc, megyei tisztes esküdt, valamint Merkl János földműves által vezetett, „több hetekig dologtalanul toborzó, éjjel-nappal részegeskedő, [...] egyik korcsmábul a másikba zalámboló, bőszült állatokként bömbölő, verekedő, maga után jártábankeltében csupán gyalázatot s minden jók megvetését hátrahagyó csőcselék csapat magát magyarnak csúfolván, a náluknál tehetősb, eszesebb, józanabb magaviseletű, rendes foglalatosságaik után híven eljáró nyugalmas részét a városiaknak németeknek nevezte el, ezek közé számítván minden urakat is, kik [...] a tisztválasztó magyar párt kolomposának önkénye alatt közlegénykedni szégyenlettek, s velük ellenkező véleményben voltak". A magyar párt többségét a főorvos véleménye szerint „a nép rongyosa s legalja" tette, és már előre hirdették, hogy nem hajlandók a városban még csak ki sem hirdetett megyei szabályrendelet alapján tartani a tisztújítást, sőt kijelentették azt is, hogy „a németeket inkább leverni, mintsem azoknak a választásban tért engedni készek"?* A megyei vizsgálóbizottság nemcsak azt derítette ki, hogy a tisztújítás az elfogadott szabályrendelet mellőzésével történt, hanem azt is, hogy a jogszerűtlenül megválasztott városbírót, továbbá öt tanácsosát és a kórház gondviselőjét korábban hűtlen kezelésért marasztalta el a püspöki uradalom úriszéke, ezért őket semmilyen városi hivatalra nem lehetett volna választani. A szóban forgó tisztviselőket (valamint a téglafelügyelőt) 1846. december 1. után elmozdították hivatalukból, és helyükre az uradalom jóváhagyásával - ideiglenes tisztviselőket választottak. 31 A vizsgálati iratokból kitűnik, hogy Zalaegerszeg 1846-os tisztújítása során ugyanaz a jelenség játszódott le, mint Zala megye követválasztásai és tisztújításai során már évek óta: a liberális és konzervatív erők összecsapása. Míg a zalaegerszegi „magyar párt" vezetői, Osvald Károly, Horváth Ferenc és Fábián Pál (megyei esküdt) meggyőződéses konzervatívok voltak, és a kormánypárt megyei kortesvezérei közé tartoztak, addig a németnek csúfolt egerszegi párt hívei, akik „józan haladó lakosoknak" nevezték magukat, olyan meggyőződéses liberálisok köré csoportosultak, mint pl. Koppány Ferenc, Hegyi Énok vagy Légmán Elek. 32 A konzervatívok zalaegerszegi hatalom átvételi kísérletét - amely ráadásul jogszerűtlenül történt - tulajdonképpen a liberális befolyás alatt álló megyevezetés hiúsította meg. Osvald Károly és hívei azonban nem adták fel a harcot. Sikerült rávenniük az ideiglenesen megválasztott városbírót, Pathy János lakatosmestert, hogy a város nevében a megye által kidolgozott liberális önkormányzati szabályrendelet 186
