Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Magyar Eszter: Falu vagy mezőváros? (Visegrád a 18. században)

hogy ezt a hátrányát ellensúlyozza az erdőgazdálkodás és fakereskedelem, amelyhez természeti adottságai kifejezetten kedveznek. Visegrádot a környékbeli jobbágyfalvak sorából múltja emeli ki, bár a vár romjainak a 18. században nem tulajdonítottak semmi jelentőséget. A város az Anjoukorban királyi székhely volt, a Fellegvár tövében a középkori városi követelményeknek megfelelően fallal körülvett város alakult ki. A királyi palota I. Mátyás idejében kapta meg Európa-hírű szépségét és végső formáját. A király Visegrádnak, mint egyik kedvelt tartózkodási helyének városi rangot is adott. A török háborúk idején a vár kedvező stratégiai fekvése miatt fontos szereppel bírt, másfél évszázad alatt többször cserélt gazdát.

3 1688-ban a bécsi udvari kamarai bizottság látogatása idején a vár már romokban állt, hasonlóan a városhoz, bár utóbbinak hajdani szépsége még romos állapotban is feltűnt az összeíróknak. Később a középkori város és palota romjait elborította a törmelék.

4 1688-ban a település még lakatlan volt. Bél Mátyás az új mezőváros lakóházait és egészét látva 1734-ben kétségbe vonta azt is, hogy állt-e itt valaha egyáltalán a hajdan megcsodált palota. Bél leírása nyomán terjedt el a köztudatban az a tévhiedelem is, hogy 1701-ben a várat a kuruc háborúk miatt végleg felrobbantották, valamint az a vélemény, hogy a vár és a palota középkori faragott köveit a környékbeli lakosság széthordta és építőanyagként használta fel. Ezeket a hiedelmeket a régészeti feltárások nem igazolták. Nincs régészeti nyoma a vár felrobbantásának, amely 1701-ben már romossága miatt sem jelenthetett volna veszélyt a császári csapatoknak. A régi visegrádi parasztházak lebontása, vagy átépítése alkalmával sem találtak annyi faragott követ, amely megmagyarázta volna azt a rejtélyt, hogy hová lett város és a díszes palota nagy mennyiségű hajdani építőanyaga. Az viszont bizonyos, hogy az a budai kamarai adminisztráció birtoklása és a Starhemberg uralom idején a köz- és az uradalmi épületek helyreállításánál felhasználták a középkori alapokat, romokat. A budai kamarai adminisztráció az 1688-ban még lakatlan mezőváros számára betelepítő levelet adott ki, amely az újonnan megtelepülőknek néhány év robot- és tizedmentességet ígért a további intézkedésekig. A betelepítő levél tehát csak általános felhívást tartalmazott és semmi konkrétumot nem rögzített az új telepesek tényleges életkörülményeire, nemzetiségére, kedvezményeire és későbbi szolgálataira vonatkozóan.

5 Egyes források szerint a kamara néhány korábban töröklakta helységbe - mint amilyen Visegrád is volt -, németeket akart betelepíteni, nehogy a volt végvári katonák szállják meg őket, mint pl. tették ezt Zsámbéknál. Visegrádot a komáromi várkatonák veszélyeztethették, hiszen 1641-ben a visegrádi uradalom a komáromi vár tartozéka volt. A betelepülés pontos idejéről és körülményeiről nem maradtak fenn adatok. A vármegyei jegyzőkönyvek tanúsága szerint 1692-ben kezdték megszállni. Az 1696. évi országos összeírás szerint Visegrádon már 28 jobbágy és néhány zsellér lakott, új jövevények, akik különböző helyekről érkeztek ide. A friss 84