Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Magyar Eszter: Falu vagy mezőváros? (Visegrád a 18. században)

hogy ezt a hátrányát ellensúlyozza az erdőgazdálkodás és fakereskedelem, amely­hez természeti adottságai kifejezetten kedveznek. Visegrádot a környékbeli jobbágyfalvak sorából múltja emeli ki, bár a vár rom­jainak a 18. században nem tulajdonítottak semmi jelentőséget. A város az Anjou­korban királyi székhely volt, a Fellegvár tövében a középkori városi követelmé­nyeknek megfelelően fallal körülvett város alakult ki. A királyi palota I. Mátyás idejében kapta meg Európa-hírű szépségét és végső formáját. A király Visegrádnak, mint egyik kedvelt tartózkodási helyének városi rangot is adott. A török háborúk idején a vár kedvező stratégiai fekvése miatt fontos szereppel bírt, másfél évszázad alatt többször cserélt gazdát. 3 1688-ban a bécsi udvari kamarai bizottság látogatása idején a vár már romokban állt, hasonlóan a városhoz, bár utóbbinak hajdani szépsége még romos állapotban is feltűnt az összeíróknak. Később a középkori város és palota romjait elborította a törmelék. 4 1688-ban a település még lakatlan volt. Bél Mátyás az új mezőváros lakóházait és egészét látva 1734-ben kétségbe vonta azt is, hogy állt-e itt valaha egyáltalán a hajdan megcsodált palota. Bél leírása nyomán terjedt el a köztudatban az a tévhiedelem is, hogy 1701-ben a várat a kuruc háborúk miatt végleg felrobban­tották, valamint az a vélemény, hogy a vár és a palota középkori faragott köveit a környékbeli lakosság széthordta és építőanyagként használta fel. Ezeket a hiedel­meket a régészeti feltárások nem igazolták. Nincs régészeti nyoma a vár felrobban­tásának, amely 1701-ben már romossága miatt sem jelenthetett volna veszélyt a császári csapatoknak. A régi visegrádi parasztházak lebontása, vagy átépítése alkal­mával sem találtak annyi faragott követ, amely megmagyarázta volna azt a rejtélyt, hogy hová lett város és a díszes palota nagy mennyiségű hajdani építőanyaga. Az viszont bizonyos, hogy az a budai kamarai adminisztráció birtoklása és a Starhemberg uralom idején a köz- és az uradalmi épületek helyreállításánál felhasználták a kö­zépkori alapokat, romokat. A budai kamarai adminisztráció az 1688-ban még lakatlan mezőváros számára betelepítő levelet adott ki, amely az újonnan megtelepülőknek néhány év robot- és tizedmentességet ígért a további intézkedésekig. A betelepítő levél tehát csak álta­lános felhívást tartalmazott és semmi konkrétumot nem rögzített az új telepesek tényleges életkörülményeire, nemzetiségére, kedvezményeire és későbbi szolgála­taira vonatkozóan. 5 Egyes források szerint a kamara néhány korábban töröklakta helységbe - mint amilyen Visegrád is volt -, németeket akart betelepíteni, nehogy a volt végvári katonák szállják meg őket, mint pl. tették ezt Zsámbéknál. Visegrádot a komáromi várkatonák veszélyeztethették, hiszen 1641-ben a visegrádi uradalom a komáromi vár tartozéka volt. A betelepülés pontos idejéről és körülményeiről nem maradtak fenn adatok. A vármegyei jegyzőkönyvek tanúsága szerint 1692-ben kezdték megszállni. Az 1696. évi országos összeírás szerint Visegrádon már 28 jobbágy és néhány zsellér lakott, új jövevények, akik különböző helyekről érkeztek ide. A friss 84

Next

/
Thumbnails
Contents