Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Fatuska János: Tata II. József igazgatási reformjaiban

módja az ügyben illetékes Kancellária véleményének megismerésére és hasznosítására, ugyanakkor az eljárás sértő is volt mind a főkancellárral szemben, mind a Kancellária egészére nézve is. A tervezet vezérfonala a császár kedvenc ideája, az olcsó, ugyanakkor hatékony igazgatás megteremtése. Elképzelései szerint reformjaival csökken a „Schreibere^' és érvényesül a „Sparsamkeif. A jelentősen megnövekedett állami feladatokat kisebb apparátussal kívánta elvégeztetni, mely ellentmondás eleve föltételezhetővé tette a kísérlet kudarcát. A tervezet jelentős új eleme volt a több megyét magukba foglaló kerületek létrehozása, melyek élén kerületi főispánok, más néven kerületi biztosok állnak. A kerületi rendszer megteremtését az uralkodó véleménye szerint az ország területi nagysága és a megyei szervezet hiányosságai indokolják. Elképzelése szerint az országot nyolc kerületre kell felosztani. Komárom megyének a Duna főágának bal partján fekvő járásai, Győr és Esztergom megye azonos elhelyezkedésű része, valamint Pozsony, Trencsén, Turóc és Nyitra vármegyék képezték volna a nyitrai kerületet, Nyitra városával, mint székhellyel. Királyi biztosnak Izdenczy József kancelláriai tanácsos volt kiszemelve. A veszprémi kerületet, élén a Veszprémben székelő gróf Győry Ferenccel, ki ez idő tájt a Helytartótanács első tanácsosa volt, Győr, Komárom, Esztergom és Pest megyének a Duna jobb partján elterülő járásai, valamint Sopron, Mosón, Vas, Veszprém és Fejér vármegye alkotta volna.

20 A kerületi rendszer gondolata már az előző évben megfoganhatott a császár agyában, ki már 1784. november l-jén utasította a Kancelláriát, hogy az oda átküldött katonatiszt térképébe rajzolja be a megyehatárokat és a mellékelt minta szerint készítsen kimutatást arról, hogy milyen az ország településeinek megyékbe, ill. járásokba való beosztása. Jellemző, hogy a gyanútlan Kancellária úgy vélte, hogy Őfelsége a törvényhatóságok létszám és fizetési adatait, esetleg a megyei pénztárak állapotát kívánja megismerni, s - biztos, ami biztos - válaszukban hosszadalmasan bizonygatták, hogy a vármegyei adó kivetésében, behajtásában és felhasználásában a legegyszerűbb és legpontosabb gyakorlat uralkodik.

21 A megyék kerületbe osztása merőben mechanikusan történt, a lényeg a „ rendteremtés" volt, ily módon a lehetőség szerint területileg nagyjából hasonló nagyságú egységeket sikerült létrehozni. Igazán ünneprontás lehetett, amikor a Kancellária egyik okvetetlenkedő hivatalnoka legalázatosabban fölhívta Őfelsége figyelmét, hogy a pécsi kerületből ki méltóztatott felejteni Baranya és Somogy megyét.

22 A Kancellária kérte az uralkodót, hogy ne szabdalja fel a megyehatárokat, s a kerületi biztosokra szakadó feladat nagyságával indokolva javasolta, hogy nyolc helyett tizenkét kerületet alakítsanak ki. (Komárom megye e szerint Sopron, Mosón, Győr és Fejér megyével a győri kerületbe került volna.) A császár azt válaszolta, hogy „Azt hiszem ...a kilenc kerületre tervezett beosztás ... elegendő lesz..".

2i A Kancellária nem tudta elfogadni az uralkodó döntését, amikor reform következtében jóformán minden megváltozik. Úgy tűnik a kérdés azon kevés ügy közé 67