Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Fatuska János: Tata II. József igazgatási reformjaiban

kai. A hadsereg élelem- és takarmányszükségletét teljes egészében Magyarországról kívánták beszerezni, s ezért elrendelték a termés összeírását. A rossz termésű 1789-es évben ennek nem csak a nemesség, hanem a parasztság is ellenállt, annál inkább, mivel a terményekért igen alacsonyan megszabott hatósági árat fizettek. Az ellenállás kirívó példája volt megyénkben a csallóközi járásban fekvő Keszegfalva, ahol az összeíráshoz erőszakosan ragaszkodó szolgabírót a lakosok agyonlőtték. Az ellenállás e határozott módját minden bizonnyal azzal is magyarázhatjuk, hogy a község lakosságának közel felét az itt élő kisnemes családok tették ki. Immár gróf Győry Ferenc kerületi biztos is lázadástól tartott, s ezért a megyei birtokosokat tanácskozásra hívta össze, kik azonban elutasították a részvételt. A hatóságok és a megye nemességének viszonya olyannyira megromlott, hogy az 1790 elején tartott megyegyűlésen a vármegye kinevezett tisztviselői nem merték elfoglalni helyeiket, sőt maga a kerületi biztos is beteget jelentett. A megyei közgyűlés mindenesetre határozott a német nyelv használatának beszüntetéséről és elrendelte a népszámlálás és a kataszteri felmérés iratainak lefoglalását. A három héttel II. József halála után, 1790. március 13-án tartott megyei közgyűlés még a császár január 26-a után is érvényben hagyott rendeleteit (türelmi és jobbágy) is elvetette. A rendek elhatározták a megyei levéltárban őrzött felmérési iratok elégetését is, mely határozatot Csejtey István szolgabíró hajtotta végre harmadmagával, s ezen „örömteli" esemény hatása olyan nagy volt, hogy a hagyomány még azt is fenntartotta, hogy erre az Erzsébet-szigeti nagy fa alatt került sor. Az elégedetlenség mértéket mutatja az is, hogy a generális kongregáció a jozefinizmus korában hivatalt vállalt valamennyi főbb tisztségviselőjét (első és második alispán, főjegyző, főügyész) leváltva más személyeket választott e tisztségekbe.

15 Jelen dolgozat témáját, a II. József korában megvalósított közigazgatási reform megyei vonatkozásait a Magyar Kancellária Levéltára anyaga segítségével sikerült rekonstruálni. Magyarország igazgatásával kapcsolatban II. József már az 1781. március 21-én kiadott, az udvari kormányszékek főnökeihez intézett „Handbillef-ben kifejti legfontosabb kormányzati elveit, melyet hamarosan számos utasítás és elvi útmutatás követett, melyeket a jozefinizmus ellenfelei patetikus hangjuk és a belőlük sugárzó fanatikus eltökéltség miatt „pásztorlevéV-nek {Hirtenbrief) neveztek. Ezek közül már a császár uralkodásának első éveiben is több foglalkozott a megyei igazgatás és ügyintézés kérdéseivel, javító szándékai azonban többnyire kudarccal jártak. E kudarcok az uralkodót arra késztették, hogy elképzeléseinek végrehajtására más eszközöket és módszereket keressen. Az uralkodó és a vármegyék viszonya 1784re - főként a már említett nyelvrendelet és az összeírási rendelet okán - olyannyira megromlott, hogy II. József augusztus 30-án rendeletben tiltotta meg, hogy a vármegyék politikai ügyekben egymással levelezzenek és hozzálátott a megyék önkormányzatának felszámolásához, és a megyei igazgatás alapvető reformjának ki65