Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Ifj. Gyüszi László: Zsidóság az Eszterházy család tatai uradalmában

Zsidóság a gróf Eszterházy család tatai uradalmában ifj. Gyuszi László (Móricz Zsigmond Városi Könyvtár, Tata) „... és hol a vidék zsidósága? ..." címmel jelent meg néhány évvel ezelőtt egy tanulmánykötet, amely történeti, néprajzi tanulmányokat közöl a falusi, mezővárosi zsidók és nemzsidók együttéléséről.

1 Valóban, hol a vidék zsidósága? Számtalan tanulmányt olvashatunk a nagyobb zsidó közösségek életéről, de - ha nem is teljesen - mintha elfeledkezett volna történetírásunk a vidéken élő közösségek történetéről. Sozan Michael kiemeli tanulmányának elején: „... egyetlen falu példája nem szolgálhat anyagot messzemenő következtetések levonására. Egy falu példája azonban több mint semmi. A vidéki zsidóság nem részesült társadalomtudományainkban szerepéhez méltó figyelemben. A faluval foglalkozó tudósaink e hiány magyarázatakora hivatalos tudománypolitikára hivatkoznak, ugyanis a ,zsidó téma' még mindig egy kényes kérdés Magyarországon. Tudjuk, hogy csak a legritkább esetben hangzik el közlés nyílt fórumon a zsidóság múltjáról, jelenéről." Pedig - folytatja a szerző gondolatmenetét - „... a zsidóság hosszú időkön át a legtöbb magyar faluban kulcsfontosságú gazdasági szerepet töltött be. Zsidókézben volt a falusi kereskedelem zöme, az ital- és húskimérés és a kézművesség."

2 E tanulmányban megpróbálunk választ keresni arra a kérdésre, hogy milyen szerepe volt ennek a közösségnek a tatai Eszterházy uradalom felvirágoztatásában, hogyan és milyen módon vészelték át a nehéz időszakokat. A történet azonban nem a legújabb időszakokban kezdődik. A tata-tóvárosi zsidóság történetének kezdete A zsidók Magyarországon is már a honfoglalás időszakában megtalálhatóak voltak más népcsoportokkal együtt. Hazánkban is leginkább a püspöki székhelyek kijelölt utcáiban, a ún. „zsidó utcákban" lakhattak. A későbbi időszakban a zsidó privilégiumok értelmében a korona tulajdonaivá váltak. Ez tulajdonképpen azt jelentette, hogy kisebb ügyekben a kijelölt és működő zsidó bíró mondott ítéletet. A nagyobb jelentőségű ügyekben pedig a királyhoz, vagy a királyi kancelláriához fordulhattak. Természetesen akadtak olyan városok is, amelyekben II. József uralkodásáig, sőt még későbbi időpontig sem tűrtek meg zsidót a falaik között. Tata azon kevés települések közé tartozott, amelyekről hiteles adatok alapján a korszak és a népcsoport legkiválóbb tudósai is tudni vélik, hogy már a 13. században, az Árpád-házi királyok uralkodása alatt zsidók laktak, sőt feltételezhetően saját hitközséget is alapítottak. „Sajátos, általunk nem ismert körülmények kedvezhettek a zsidók letelepedésének, mert Tata nem volt püspöki székhely és az akkori törvények 35