Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Dóka Klára: Mezővárosok az egri püspökség és káptalan birtokán a 18. században

A török kiűzése után a káptalanon kívül az Orczy és Károlyi család volt Poroszlón birtokos. A rév és kompjárat haszna a káptalan és a Károlyiak között oszlott meg. A település lakossága mindhárom földesúrral bérleti viszonyban volt, és a 18. század elején még tapasztalható földbőség vonzotta az új betelepülőket. 1715-ben 35 jobbágy, 16 zsellér élt Poroszlón, akik 748 pozsonyi köböl szántót, 156 kaszás rétet használtak. 1720-ban már 151 jobbágyot és zsellért írtak össze. A szántók mennyisége 1216 1/4 pozsonyi köböl, a réteké 491 1/2 kaszás volt. Tilaj pusztán 475 pozsonyi köböl szántót, Szőke pusztán 624 pozsonyi köböl szántót, 56 3/4 kaszás rétet szintén az úrbéresek birtokoltak.

17 1770-ben itt volt a legtöbb telkes gazda egész Heves megyében. A gazdák mellett éltek Poroszlón más ekéjével közösen dolgozók, manualisták és zsellérek is. A káptalan 176l-ben kötött szerződése szerint a kisebb királyi haszonvételekért fizettek, adtak konyhai ajándékot (olvasztott vajat és halat), de egyébbel nem tartoztak. A szántókat és a réteket a földesúr tisztje osztotta szét évente a gazdáknak, a mással közösen dolgozóknak és a manualistáknak. Az úrbérrendezés Poroszló lakóira csak bajt hozott. 28 hold szántó, 12 kaszás rét lett egy telek, amiből csak a volt gazdák és velük dolgozó társaik részesültek. A manualisták egyáltalán nem kaptak földet. A maradványföldeken kisnemesek éltek, az allodiumot elkülönítették, ahová ezentúl a mezőváros lakói robotolni jártak, mindhárom birtokrészen. 1771-ben a káptalanhoz 26 jobbágytelek és 200 kat. hold allodium tartozott, az Orczyaknak viszont 1000 holdnál nagyobb majorságuk volt.

18 Poroszló a káptalan számára a 18. század végére így is fontos birtokközpont lett, melyhez Egyek, Tarnaszentmiklós, Tiszapalkonya is tartozott. A káptalani részen 1783-ban 65 jobbágy, 16 házas, 10 hazátlan zsellér élt. 1793-ra a jobbágyok száma 58-ra, a hazátlan zselléreké 2-re csökkent, a házas zselléreké viszont 4l-re nőtt. 1783-ban 27 3/4, tíz év múlva 25 3/4 robotos telek volt. Az 58 jobbágy közül 1 1/4 telke volt 3-nak, egész telke 4-nek, 3/4 egynek, 1/2 27-nek, 1/4 11-nek, 1/8 12-nek. Illetmény fejében külön telkeket alakítottak ki a majorsági alkalmazottak részére, melyek a kivételesek közé tartoztak. Mint ismeretes, az uradalmak súlypontja a 19. század második felétől áttevődött a pusztákból kialakított gazdaságokba, azonban a 18. században a birtokigazgatás az egyik ilyen lényeges mezővárosi funkció volt. A társbirtokos településen egyenletesen nőtt az összlakosság száma is. Az első népszámlálás idején 410 házban 2615 fő élt Poroszlón, köztük 141 paraszt, 305 zsellér. A földbőség, a kedvező infrastruktúra, a birtokigazgatásból származó előnyök megmutatkoztak a 19- századi fejlődésben is. 1828-ban Poroszlón 551 adóköteles ház volt, a jobbágyok száma 172, a házas zselléreké 379 volt, akikhez kilenc hazátlan csatlakozott. Az iparosok száma 20 fő volt, köztük egy kötélverő és egy hentes legénnyel dolgozott, és összesen két esetben jelöli a forrás, hogy az illető csak fél évben űzte mesterségét.

19 A 18. században a káptalan legjelentősebb települése a szintén birtokközpontként funkcionáló Polgár. E mezőváros történetéről 1974-ben adatgazdag tanul246