Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Dominkovits Péter: Nemesek Szombathely szabadalmas püspöki mezővárosában a 16. század végén, a 17. század elején

előtti az a számadat, amely szerint 1632-ben Szombathelyen 167 ház állt.

15 Ugyanis az az évi tűzvész során, a kárfelmérés szerint a mezőváros 109 háza égett le pajtáival, istállóival együtt, továbbá 5 mészárszék, a piacon deszkákból épített boltok, illetve a város óratornya, és a piacon álló „közönséges mulatho szén háza" is a lángok martalékává vált.

16 A város jeles premontrei történésze, Horváth Tibor Antal kutatásai szerint 1648-ban Szombathelyen 211 ház állt, melynek 24,6%-át (52 házat) nemesi jogállású személyek birtokoltak.

17 A szombathelyi nemesség A korábbi várostörténeti kutatások szinte kategorikusan mondták ki: 1526 előtt a mezőváros lakosai között nem volt nemesi jogállású személy. A legújabb várostörténeti monográfia már sokkal árnyaltabban fogalmaz, és szerény számú, de a közvetlen térség nemeseivel is kapcsolatot tartó, több, püspöki kegy folytán megnemesedett, illetve nemesi jogállású püspöki familiárisként a városban élő családot regisztrált.

18 Az 1540. évi adóösszeírás valószínűsíthetően alapvetően még a későközépkori Szombathely társadalmát tükrözheti. E forrásban 4 nemesi család (Chürthy, Bejczy, Káldy, Szombathelyi) van feltüntetve. Ugyanakkor a török hódítás miatt bekövetkezett társadalmi változást az 1545. évi adóösszeírás már jól érzékelteti. E forrásban már 18 menekült, törökök által javaikból kiűzött nemes jelenik meg. Számuk rövid idő alatt rohamosan nőtt. így 1547-ben már 36 menekült, dézsmát nem fizető nemes került az összeírásokba. A menekült nemesek száma - az eddigi publikáció szerint - a 16. század derekán erőteljesebb mérvű ingadozást mutat. 1548-ban 24, 1549-ben 25, 1553-ban 12 menekült nemesi családot jegyeztek fel. (Az ingadozás mögött egyaránt meghúzódhatnak máig feltáratlan migrációs jelenségek, miképpen az adatokat kisebb mértékben torzíthatják az összeírok hibái is. A későbbi nominális, esetleg családtörténeti kutatások sokban tisztázhatják a változások okait, illetve rámutathatnak a források torzításaira is.) A fenti szombathelyi jelenség cseppet sem egyedi, hasonló figyelhető meg az ország másik felében, szintén a Magyar Királyság és a hódoltság peremterületén fekvő, Borsod vármegyei Miskolcon is. A királynői kezelésű diósgyőri váruradalom meghatározó településeként az udvari-, állami-, uradalmi adminisztráció területéről királyi kegy részeként kerültek nemesi jogállású személyek miskolci birtokokba. Ez a 16. század első felében kiegészült csekély számú helyi polgár megnemesedésével, de a nemesi hullám a század második felében - a török hódítás előretörésétől hajtva - öltött nagyobb mértéket. (Pl. a beköltöző menekült nógrádi nemesek révén.)

19 A városban élő, városba menekült és beköltözött nemesek ingatlanbirtoklást alapul vevő vagyoni rétegzettségéről már az eddig rendelkezésre álló adatok alapján is felvázolható egy kép. Az 1577. évi urbárium szerint Szombathelyen - a plébános telkével együtt - 200 telek volt, amelynek 10%-át, 20 telket, nemesi jogállású 212