Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Gyáni Gábor: A biografikus és az antropológiai várostörténet-írás

hálózatban, a városi hierarchiában és a régió településhálózatában". Majd így folytatja: „Renákivülfontos lenne a többi várossal- és elsősorban a szomszédos városokkal- kiépített kapcsolatok feltérképezése is. ,"

12 A történelmi periodizáció kapcsán pedig azt a kívánalmat fogalmazza meg, hogy a várostörténész lehetőleg tegye magát függetlenné az országos történet végső soron állam- és politikatörténeti korszakolási eljárásától és e helyett kövesse „az egyes városok történetének egyedi korszakhatárait", melyeket többnyire a gazdasági-társadalmi fejlődés csomópontjaiból tud kikövetkeztetni.

13 Összefoglalóan megállapíthatjuk, az utóbbi években és évtizedekben a várostörténet tudományos státusa azzal együtt, vagy talán éppen annak következtében szilárdult meg, hogy a szakszerű történetírás mind távolabb került a városbiográfia nagy hagyományú műfajától.

14 Az 1970-es évektől újra népszerűvé lett a biografikus várostörténet-írás, melynek nyomán ezt a fajta irodalmat ma már szinte a századforduló mércéjével mérhető mennyiségi gazdagság jellemzi. Különösen a népes alföldi agrárvárosokról készültek az 1980as és 1990-es években sokkötetes monográfiák, mindenekelőtt Szeged, Debrecen, Hódmezővásárhely példája emelhető ki, de nemrégiben napvilágot látott a Miskolc története első kötete is. Ugyanakkor a dunántúli térség városai sem kívánnak lemaradni a városbiográfia-írás újabb divatjától. Buzgalmukat külön is indokolja, hogy a pannon városok némelyikéről a századfordulón nem készült biografikus monográfia, így megkésve éppen most kellene megteremteniük az olykor ugyancsak hosszú történelmi múltra visszatekintő pannon urbanitások írott történelmi „emlékművét". Ezek sorába illeszkedik a néhány éve napvilágot látott mű, a Szombathely története első, a város ókori és középkori történetét taglaló kötete

15 és komoly készülődés folyik Pécs történetének a monografikus feldolgozására is. Miközben a városbiográfia-írás tehát újabb reneszánszát éli hazánkban, addig szakmai körökben egyre sűrűsödnek a kétségek abban a tekintetben, hogy mit ér valójában a helytörténeti alapon művelt várostörténet a szaktudomány patikamérlegére helyezve. S ez a dilemma ma sem igen szűnik, jóllehet a városbiográfia, igaz gyökeresen átalakulva, kezd végre utat találni a makulátlan szaktudományhoz. Az antropológiai városi mikrotörténet A történeti antropológia tematikája, kutatási metodikája és igen sajátos egyéni látószöge biztosítja számunkra azt a kivételes lehetőséget, hogy elkerülve a helytörténeti városkutatás vélt vagy valóságos partikularizmusát, a várost másnak vagy akár többnek is tartsuk a térben és időben szétterjedő és kvantitatív eszközökkel leírható dimenziók puszta gyűjteményénél.

16 Meggyőződésem, hogy egyedül az antropológiai szemlélet vezethet bennünket vissza a forma szerint biografikus, ugyanakkor mégsem antikvárius, nem pusztán helytörténeti érdekességű várostörténet műveléséhez. Eb17