Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Hudi József: Pápa mint igazgatási központ a 18–19. században

A tartás kétféle, téli és nyári; azért, ha nincs a városnak jó ökör mezője, hol bőven terem a' fű, akkor szükséges takarmányt vetni; mellyen az ökör jól élhessen. Ezen takarmány lehet különféle, u(gy) m(int) luczerna, lóhere, vetett kukoricza, bükköny, üre zab, 's több afféle. A luczerna, kiváltképp a lóhere etetésnél nagy vigyázat kell, és ezt csak ugy lehet etetni, ha az szalmával ös(s)ze kevertetik, vagy előre megszáradt és mivel még most a városnak árpa és zabszalmája nincsen, de a' luczernása is kevés, azért javaslom a sűrű kukoricza vetést, melly hogy jó legyen, a földet meg kell a' télen, jó vastagon trágyázni, 's tavasszal alája szántani. Ezen takarmánnyal a' marha hamar jól lakik és ha előbb lekaszáltatik, mint czímerét hán(n)ya, többször is meg lehet kaszálni és ha az ökör megenni nem győzi, le lehet, sőt le kell kaszálni és meg szárítani. A luczerna termesztéshez igen erősen trágyázott tiszta és porhanyó föld kívántatik, azért a földet már ősszel lehető mellyen fel kell szántani, tavasszal ismét vagy legalább megfogasolni, ha pedig még hantos, a hantokat ös(s)ze is töretni és meghengerezni. Sz(en)t György nap hetében pedig elvetni előbb árpával, 's utána luczernával; legczélszerűbb, ha előtte való évben a' föld igen vastagon megtrágyáztatik, burgonyával elrakatik, 3-szor megkapáltatik a burgonya kiszedése után ősszel mellyen felszántatik, tavasszal korán felkevertetik, április közepe táján megfogasoltatik, 's vége felé újra felszántatik és úgy elvettetik. A téli takarmány fő táplálója a' marhának, s azért a gazdának testestől lelkestől azon kell iparkodni, hogy jó és egésséges takarmányt gyűjthessen, törvényének tartsa a' füvet akkor kaszáltatni, mikor virágzik; mert ekkor bír legtöbb táp erővel, 's ha virágzás előtt kaszáltatik, akkor még éretlen, 's gyenge szénát ád inkább sarjuhoz hasonlót, ha pedig akkor kaszáltatik, mikor ki virágzott, akkor a szalmához hasonló. A luczernát, bükkönyt szinte virágzáskor kell lekaszáltatni. A téli etetésnél soha sem kell megengedni, hogy a' marha elébe egyszerre sok takarmányt vessenek, mert ha egyszer a marha a takarmányt megfújta, azután enni nem szereti, és így csak a sok izéket készíti, ami a gazdának káros. Úgy kell tehát etetni, hogy a' takarmányból többször kell a' marha elébe vetni és itatás után is inkább a jobbat, ha van, mint itatás előtt; az okos gazda mindég tavaszra hagyja a legjobb takarmányát, és télen az erős hidegekben kell adni, a' legalább valót. Arra is kell igen vigyázni kivált szarvas marháknál, mellyeken pakróczot viselni nem szoktunk, hogy télen által az istálló inkább hideg, mint meleg, mert a hideg istálló szarvas marháknál nyavalyát nem okozott. Ellenkezőleg azomban, a meleg istálló elegget, különösen tüdő vészt; hogy is ne? Nézze csak figyelemmel meleg istállóban álló marhát reggel, 's látni fogja, hogy annak majd minden szőrén egy csepp izzadság áll, már most az efféle marha ki hajtatik a vízre itatásra, azután befogatik, és sokszor a zordon kegyetlen hideg télben kint állani kéntelen, keresztül fázik, csak úgy remeg, a párolgó lukak bedugulnak, a tüdő, mely a meleg istállóban, a' meleg léget szívta be, 's így egészen felhevülve, egyszerre kint az igen hideget vévén magába, ki csudálkozhatik, 118