Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.

R. Várkonyi Ágnes: Történelmünk nemzetközi jelenlétének alternatívái

szerves része az ország megítélésének. Számunkra viszont ebből további nehézségek következnek. Mindemellett egyre gyakrabban halljuk: Európa helyzete törékeny, kontinensünk európaisága veszélybe került. Ahogy az egységének építőköveit múltjában kereső Európa-történetben gondolkozók megfogalmazzák, a világ gyors változásai, és problémái egyaránt hozzájárulnak, hogy Európa elveszti régi lényegét, karakterisztikus jegyeit új szemléleti irányok értelmezik át. Nagyon jellemző közvetlen szomszédunkból, Ausztriából Erhard Busek megállapítása: „ Túl könnyen és gyorsan találunk ki olyan szlogeneket, amelyek azt a látszatot keltik, mintha egy adott problémát már megoldottunk volna. Az egyik ilyen Európára vonatkozó szlogen úgy hangzik, hogy ,egység a sokféleségben ', avagy ,sokféleség az egységben '. A valóságban azt állapíthatjuk meg, hogy bár ez a sokféleség valóban adott, a különböző részek azonban nem ismerik elég jól egymást, és még előttük van az a szellemi folyamat, amelyben ezt a sokféleséget megélhetnénk, felvállalhatnánk és így valóban egységként foghatnánk fel". Növekvőben van az érdeklődés az egzotikumok, a távoli kultúrák iránt, s Magyarország ebben a „múlt nélküli" mivoltában nem igen érdekes. Nyilvánvaló, hogy Európa önazonossága századunk háborúival leszakított térségei nélkül csonka, az európaiság múltja ezek nélkül, az országok története nélkül egyoldalú és torz marad... Történelmünk deficitjeit és várandóságait, történetírásunk tartozásait és lehetőségeit vázoltam. Mint minden korforduló, az új évszázad ebben is különböző lehetőségeket kínál. Visszatekintve majd Európa új évezredéből a múltra, Magyarország vagy jelen lesz ebben a múltban, vagy nem. Vagy olvashatnak róla tárgyszerűen a jövő generációk történelemkönyveiben, vagy nem lesz több, mint puszta név földrészünk országai között. Esetleg mint egzotikum, vagy történelmi pusztító, kiszolgáltatott kap némi figyelmet. Vagy eltűnik majd teljesen, mint egy autósztráda nyomvonalába esett egykori erdő. S beteljesednek Babits szavai: „ha meghalunk lelkünk velünk hal meg és a kutya sem ugat, a varjú sem károg utánunk". Viszont most van arra is esély, hogy a múltjából most építkező Európa alkotói között tartsák számon. Csak meg kellene érteni az Akadémia egykori titkára Szalay László kijelentését: „A tudomány Magyarországon életkérdés ". S addig Ottlik Géza Iskola a határon című műről 1966-ban megjelent és azonnal szinte minden világnyelvre lefordított szavait idézhetjük: „A mo16