Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.

R. Várkonyi Ágnes: Történelmünk nemzetközi jelenlétének alternatívái

ebben a tekintetben is terra incognita. Művészetünket Duroselle kötetében először és utoljára a honfoglaló magyarok tarsolylemeze reprezentálja. Az egyetemek hosszú sorában említést kapunk mint Budapesten, Davies Normannál, mint „Pesten azaz Tyrnauban" 1635-ben, tehát még török hatalom alatt felállított Universitassal. A felvilágosodás térképén Magyarország helye üres. Csupán egy kép, a fertődi kastély tudósít a korról, „a magyar Versailles", mivel ott Haydn három évtizeden át volt karmester. Irodalmunknak és tudományunknak Duroselle kötetében nincs nyoma. Davies Norman viszont elismerő szavakkal emlékezik meg a román származék Mátyás könyvtáráról, hangsúlyozva, hogy a firenzei Medici könyvtárral vetekedő Corvinát „az írástudatlan magyar nemesek" hagyták szétszóródni, mivel a művelt Corvin János helyett Jagellót választották királynak. Végül néhány szó az új Európa-történetek talán legérthetetlenebb hiányáról. A zenét mindkét kötet az európaiság legszebb jelenségének írja le. A zene Európája címmel Duroselle elmondja, hogy a hangszereket, a zenei formák sokféleségét az európaiak nyújtották az emberiségnek. Méltán lehet európaiságunk nemzeti büszkesége Bartók. Zenéje a BBC adásaiban és szerte a világon rendszeresen hallható. Duroselle kötetéből azonban még a neve is hiányzik. Davies Norman sem említi Magyarországot az Opera történetét összefoglaló külön kiemelt keretben. Duroselle a 20. század szakértője avatottan vette számba az első világháborút lezáró béke - ahogy írja - a látszat, a bosszú békéjének következményeit: az új gyűlöletek viharvetését, Közép- és Kelet-Európában éhínség, nyomor és káosz, a sok utódállam balkanizálta Közép-Európát... Ausztria-Magyarország felbomlása szétrombolta az európai egyensúlyt. Túlhajtott nemzetiségi elvek, erős nemzeti kisebbségek miatt Európa lőporos hordóhoz lett hasonlatos. A közép- és kelet-európai országok kiszolgáltatottak lettek, kegyetlenül kifosztották őket és „csatlós szerepük" különböző módokon jutott kifejezésre. De nem vesz róla tudomást, hogy nemcsak Nyugaton, itt is voltak civilek és egyháziak, írók, költők, értelmiségiek, akik harcoltak a romlás ellen. Szeretném, ha mindez úgy hangzana, ahogyan szántam. Megbántódás és panasz, sérelem nélkül, a legnagyobb tisztelettel az új Európa-történetek szerzői teljesítményével szemben. Csupán nyugodt, hűvös diagnózist próbáltam adni történelmünk nemzetközi jelenlétéről. Nem a szakkonferenciák világában, hanem az összefoglaló művekben. Mégpedig elsőrangú szak12