Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.

Kelenik József. Tata helye és szerepe a végvári rendszerben a 16. század utolsó harmadában

között viszont ott feküdt a egy meglehetősen széles, bizonytalan jogi és katonai státusú sáv, amire mind a török mind a magyar oldal igényt tartott. Egyiknek sem volt viszont elegendő ereje ahhoz, hogy a másikat kiszorítva egyedül birtokolja a területet. Esetünkben, bár a török katonai fennhatóság csak a Vértesig ért, hódolt falvak még messze Tata mögött is voltak. A keresztény oldal katonai határa viszont valahol a hódolt területek közepén, az Által ér völgyénél húzódott. Ennek a legkülső határövnek volt szószerinti véghelye a 16. század utolsó harmadában Tata. Az 1568 után meginduló építkezések egyértelműen bizonyítják, hogy az adott politikai-katonai helyzetben a Haditanács fontosnak tartotta a tatai vár megerősítését és megtartását, jóllehet Orbán Süess 1577. évi építési jelentése többször is leszögezi, hogy Tata a közeli magaslat, illetve a vár szűk volta miatt nem alkalmas arra, hogy nagyobb ostromnak ellenálljon.

7 Pedig erre az 1591-ben kirobbanó 15 éves háború időszakában ugyancsak gyakran sor került. A hosszú háború idején a harc egyértelműen az olyan nagy, hadászati jelentőségű erődökért folyt mint Győr, Komárom, Esztergom, Buda, Eger. A kisebb erősségek ostromai, a nyílt ütközetek csak mint az ezekért folyó küzdelem részei jöhettek számításba. Ennek ellenére a tatai vár hadászati jelentősége - Komárom, Győr, valamint a dunai fő közlekedési út elzárása miatt - a 15 éves háború idején jelentősen megnövekedett. 1594-ben Esztergom keresztény ostromát követően a török katonai vezetés Budát és az utánpótlás szállításának egyetlen lehetséges útvonalát, a Dunát féltve, megtámadta Győrt. A felvonuláshoz azonban, mivel Budáról erre vezet a legrövidebb út, mindenképpen el kellett foglalnia Tatát. 1595-ben Esztergom és Visegrád keresztény kézre kerülése után Tata ismét nagyot nőtt a török szemében, hiszen Győrt immár az egyetlen vékony köldökzsinór, a Bánhidánál áthaladó szárazföldi út kötötte Budához. 1595 és 1597 között a figyelem a Dunántúlról kelet felé fordult. Erdély, Moldva, Havasalföld és a Habsburgok törökellenes szövetsége nyomán a hadmüveletek súlya áttevődött az Al-Duna vidékére. Mihály vajda felléptével a dunai felvonulási út és a magyarországi vilajetek élelmezése szempontjából nélkülözhetetlen élelmezési bázis került veszélybe. Az újabb kutatások szerint igen valószínű, hogy a szultán 1596-os hadjáratának célja Erdély és a Habsburgok közötti szövetség megbontása volt. Hatvan elfoglalása után azonban, mivel a keresztény hadak következő célpontja Szol49