Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.

Szabó Péter: Nádasdy Ferenc és Pálffy Miklós vitézi kultusza

ta volna, mindjárást megállatá hadát, és utána ment az elöljáróknak; őmaga semmiképpen nem engedte, hogy reájok össenek, mondván, hogy reá bízta volna császár az hadat, és ő számadása volna, és ő ilyen nyilván való ve­szedelembe nem akarná az őfelsége hadát vinni. Az magyar gyalog és az szabad legények, és az magyar lovas kéredzkettek, hogy csak őköt bocsás­sák reájuk, bár csak reá nézzenek az németek; de semmiképpen megnem emngedték nékiek, hanem visszatértek nagy gyalázattal onnat, és így visszajövének Esztergom alá, és onnan aprónként eloszla az tábor. " 22 . Arra, hogy Pálffy tüzzel-vassal tiltotta az egyéni akciókat a szövetséges sereg­ben, számos bizonyítékunk van. „Mansfeld és Pálfi méltó haragra gerjed­ve, példaadás végett szigorúan szándékoztak büntetni azokat, kik a parancs nélkül vakmerő rohamnak okai voltak" - írta Istvánffy egy 1595. évi ma­gyar túlkapás kapcsán. 23 Nem kívánjuk idealizálni a központi vezérlésre fittyet hányó magyarok ténykedéseit. Egyik-másik renitens katonai vállal­kozásra minden bizonnyal igaz Istvánffy jellemzése. Ők a „ magánhasznot a köznek elébe teszik" - írta. 24 Azt sem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a katonák - legalábbis egy részük - a vitézség igazi próbáját szerették volna felmutatni. Azt a régi értelemben vett, zabolátlan vitézi virtust szerették volna gyakorolni, amely a déli végeken - minden tiltás ellenére - szinte a hétköznapokban is napirenden maradt. A bajvívó, portyázó magyar vitézek bálványának, Thuri Györgynek, elevenen élő kul­tusza volt még a tizenötéves háború idején is. Istvánffy még 1600-ban, 30 évvel a hős halála után is számontartotta azt a kápolnát - Nagykanizsa mel­lett -, amelyben a hős teteme nyugodott. 25 Nádasdy, a harcmodor folytatója alighanem nehezen illeszkedett be az újtípusú, központosított hadvezetési gyakorlatba, s ahogy említettük a pápai fővezérválasztás után azt is érzé­keltették vele, hogy a császári vezérkar nem tart reá igényt. Mellőzöttségét csak tetézte az udvarnak nem tetsző evangélikus vallása, s Bécs amiatt sem kedvelte túlzottan, hogy nádorfi volt. Kínos jelenetek zajlottak körülötte. A boszniai parancsnok Sasvár pasa fölött aratott diadala után, 1587 novem­berében, a pozsonyi országgyűlésen Ernő főherceg előtt bemutatták a tö­röktől zsákmányolt zászlókat és kincseket. Közben Istvánffy szerint „ he­ves volt a vita a nádornak ősszokás szerinti választásáról is ki mint mondók a király után első tisztviselő. De nem lévén idő és jó alkalom a választás­ra, határoztatott: hogy azok, kik a nádor helyét pótolják, magyarok legye­nek. " Egy a török ellen hadakozó Nádasdy, aki az oszmánok felett aratott 144

Next

/
Thumbnails
Contents