Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.

Szabó Péter: Nádasdy Ferenc és Pálffy Miklós vitézi kultusza

ként mellőző Illésházy István számlájára. Illésházynak nem voltak közvetlen értesülései a hadi eseményekről. Miután Pozsonyban részt vett sógora, Pálffy Miklós temetésén (1600),

17 alig bírt naprakész információkkal a háború bonyolult menetéről. Megtörténhetett tehát, hogy a Pápa alatti katonai tábor döntéséről mit sem tudott. Mindenesetre naplója rendkívül fontos adalék ahhoz, hogy hitelt adjunk Nádasdy fővezérré választásának. „A római császár hada Pápa alól az Mura mellé szállá és Dúca Mercuriót (Philippe-Emmanuel de Lorraine, duc de Mercoeurt) hagyá főkapitánynak az had előtt. Oda gyölének az Dunán túl való magyar urak, Nádasdy Ferenc, ki akkor ország kapitánya vala Dunán túl, Zriny György és egyebek is, az tótországi bán Draskovics János az odavaló urakkal, Istvánffy Miklóssal, és az több nemesek és földnépe, az fizetett néppel is, az tótországi generál (Sertustan) jó néppel 10 ezerén érkezének, és mindnyájan lón 25 ezren. "

18 Azaz Istvánffy rögtön a pápai diadal és fővezérválasztás után találkozhatott Nádasdyval, annak katonáival, s közvetlen értesüléseket szerezhetett a történtekről. Arról is tájékoztat Illésházy, hogy Nádasdy fővezérsége tiszavirágéletü lehetett, s el kellett viselnie, hogy a sereg fővezérletét Mercoeur vegye át. Nádasdy alighanem tisztában volt azzal, hogy a fővezéri tisztet huzamos ideig nem tarthatja meg. Ismeretes, hogy a tizenötéves háború során a keresztény hadak névleges fővezére általában valamelyik Habsburg főherceg volt királyhelyettesként, s a ténylegesen hadakozó parancsnokok pedig azok közül kerültek ki, akik, mielőtt a magyarországi hadszíntérre érkeztek, már Nyugat-Európában bebizonyították katonai rátermettségüket.

19 Mégis kudarcként élhette át ő és a Pápa alól érkező katonai tábor a gyors leváltást. Az, hogy Magyari István a gyászbeszédében inkább az egyéni kezdeményezésekre, mint a szövetséges hadmüveletek keretében lezajlott Nádasdy-ténykedésekre helyezte a hangsúlyt, rendkívül sokatmondó. Tisztán látta, hogy ura katonai erényei elsősorban a magánakciókban bontakozhattak ki. Azt is tudhatta, hogy a császáriakkal összehangolt vállalkozásokban némileg szárnyaszegetten léphetett föl a sárvári nagyúr. Elképzelhetetlen, hogy ne lett volna tudomása a pápai táborban történtekről. Prédikációjában azonban - még egyszer megismételjük - hírt sem ad az itteni eseményekről. Óvakodva a túlzó következtetésektől, megkockáztatjuk azt a feltevést, hogy a lelkész olyan esetnek tartotta a pápai fővezérválasztást, amelyről jobb nem beszélni. Onnan fogta föl az aktust, amivel végződött: a leváltással. És ezt sérelemként könyvelhették el Sárvárott. 142