Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.

Szabó Péter: Nádasdy Ferenc és Pálffy Miklós vitézi kultusza

amellyel sógoráról, Pálffy Miklósról szól. Valószínűleg ugyanilyen elfogult lett volna, csak éppen Nádasdy irányában az a történeti mű is, amelyet Nádasdy Ferenc csepregi iskolájának tanára, Gablmann Miklós tervezett papírra vetni. Gablmann Miklós - Rudolf könyvtárosa, Blotius Hugó bizalmát is élvezve - 1595-ben folyamodvánnyal fordult a császárhoz, melyben jelezte, hogy meg akarja írni a magyar történetet 1493-tól kezdve.

5 Gablmann - német létére - nagyra becsülte a katonáskodó magyarokat, rajongva írt vitézi erényeikről. A Mecklenburgból származó humanista 1588-ban jelentette meg főművét, a Dobó Ferenc lévai várkapitány és az esztergomi bég 1581-ben Korpona mellett lezajlott párviadaláról szóló híradását.

6 Gablmannt rabul ejtették a végeken zajló baj vívások, portyák, s minden bizonnyal eszményítette az ezekben élenjáró urát, Nádasdy Ferencet. A jó Gablmann azonban sohasem írhatta meg nagyigényű munkáját, mert 1596 októberében, az Eger előterében lezajlott mezőkeresztesi csatában életét vesztette. Ahogyan Istvánffy megemlékezik róla híres művében, már átvezet a tizenötéves háború forrásainak egy újabb, fontos kérdéséhez. „Elveszett a német Gablmann Miklós is, kit a császár mint történészt ajánlott Nádasainak, s ki hogy az eseményeket szemmel látva, hívebben megírhassa, a táborban tartózkodott. "

7 Gablmann, akárcsak Istvánffy, híven vállalta - az ekkor még modernnek ható - haditudósító szerepet. Ha éppenséggel nem tudott jelen lenni a csatákban, szemtanúk fölkeresésén fáradozott, vagy hiteles leírások után kutatott. Tudunk arról a törekvéséről, mely szerint Istvánffyval akart a tizenötéves háború eseményeiről értekezni.

8 Ők ketten minden bizonnyal nagyon megértették egymást, s történetírói szemléletük is közös volt. A tárgyilagos, részletező, eseményközeli előadásmódot alighanem Gablmann és Istvánffy is fontosnak tartotta, s a maguk által is „megélt" csaták bemutatásakor nem tudtak szenvtelenül szólni a vitézi erényekről. (Az élményszagú tárgyalásmód hasonló megnyilatkozásait hiába keressük Illésházy följegyzéseiben, aki, ha tehette - a katonáskodásban nem jeleskedvén - távol maradt sógora hadműveleteitől.

9 A tizenötéves háború újabb nagy történetírójánál, Szamosközy Istvánnál szintén nehezen kitapintható Nádasdy Ferenc egykorú képe, tisztelete. A királysági eseményeket távolról szemlélő humanista csupán leltárszerű kimutatást ad a sárvári hős ténykedéseiről. Baranyai Decsi János szinte kizárólag az Erdéllyel kapcsolatos eseményekről szól.

10 Ezen alapműveken 140