Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.
Fatuska János: A 15 éves háború csatáinak ábrázolásai a weikersheimi Hohenlohe kastélyban
Rózsa György szerint „A háttér vedutáinál a helyszínnel nem ismerős festő kevés kivétellel Hieronymus Ortelius krónikájának Hans Sibmacher készítette rézkarcait használta fel mintául ". uo Mint láthatjuk, a képek mintegy fele (a 2., 3., 5., 7., 8., 9. számú festmény) mutat - esetenként csak részleteiben - egyezést Siebmacher metszeteivel. Az általam ismert metszetanyag 111 nem adott további támpontot a festmények előképeinek meghatározásához, jóllehet a 12. számú kivételével a veduták többé-kevésbé hűnek mondhatók. A festmények bemutatásakor kiderült, hogy Georg Friedrich von Hohenlohe tényleges jelenléte hitelesen csak a 4., 7., 10., 11. és 12. képen ábrázoltak esetében bizonyítható. Felmerül az a lehetőség, hogy a ciklus a tizenötéves háború legfontosabb várostromait kívánta megörökíteni, függetlenül attól, hogy ezekben Hohenlohe részt vett-e, vagy sem. Szembeszökő ugyanakkor, amennyiben ezt a feltételezést fogadjuk el, hogy nem szerepelnek a weikersheimi ábrázolásnál már abban a korban is jelentősebbnek tartott események, mint Pápa 1597 és Győr 1598-as visszafoglalása stb. Nem lehetetlen ugyanakkor, hogy Hohenlohe már 1594-ben - a császár felhívást követve - megjelent a hazai hadszíntérten, de ekkor még komolyabb parancsnoki beosztás nélkül, s ezért nem szerepel a forrásokban. Feltűnő, hogy a korszak eseményeit taglaló összefoglaló művekben, 112 illetve az aktuális eseményeket ismertető aprónyomtatványokban (ezekből 193 darabot állt módomban átnézni) Hohenlohe mindössze néhányban szerepel. Ez minden bizonnyal annak tudható be, hogy az általa vezetett vértes lovasságnak a közvetlen várostromban jellegénél fogva kevés feladata volt. Még szembeszökőbb ez annak ismeretében, hogy az említett források milyen részletességgel szólnak az eseményekről, nem feledkezve meg az időjárásról és a természeti jelenségekről sem, felsorolják szám szerint a rajtaütések alkalmával zsákmányolt tevéket, lovakat, nem beszélve az elfogott török szüzekről, megkapó részletességgel ecsetelve azok bájait: „Anno 1594 ...am 19. tag des Jeners / haben deß Herrn Braunen kriegsleutvon Comorna / deß Beegen von Copan Tochter / ein schone und von geberden holdselig Jungfraw... auffgefangen " 113 , felemlítvén azt is, hogy a portyázok csak az ifjú hölgyet vitték magukkal, az erényét óvó öregasszonyt nagylelkűen szabadon engedték. 114 A források szerencsés módon felismerhetően, de a korabeli gyakorlatnak megfelelően a legkülönbözőbb formában adják meg Hohenlohe nevét. (Az említetteken túl: Holach, Hollach 115 , Hoenlohe, Hohenloe, 111
