Borhy László: Acta Arheologica Brigetionensia. Borhy László: Vezető Komárom Város római kori kőemlékeihez. Komárom 2006.

ezt folyékony gipsznek a betűágyba történt belekenésével korrigálta csakúgy, mint ugyanezen a feliraton (Kat. 14.) a fentebb már említett karissimo - karissimi casustévesztés esetében. Durva hibának számít az opifex szó többes genitivusának opificerum írásmódja, amely opificum kellene, hogy legyen (Kat. 67.); az a tény, hogy a szó előtt a szintén helytelen collegius alak szerepel az elvárható collegium szó helyett (collegius /!/ opificerum /!/), csak megerősíti a fent elmondottakat. A legkirívóbb hiba azonban mégiscsak a Primitivus által a feleségének állított szarkofág (Kat. 11.) feliratán figyelhető meg, amelyről a kőfaragó egyszerűen kifelejtette, és utólag, alig láthatóan, apró betűkkel véste fel 2-3. sor közé az elhunyt matróna innocentissima nevét. A nagy számban megfigyelhető hibák recepciójára, a faragott követ megrendelő válaszlépésére vonatkozóan talán érdekes megfigyelést tehetünk Ulpia Sabina esetében, aki az elhunyt férje, Gaius Valerius Serotinus számára megrendelt sírfeliraton (Kat. 5.) elkövetett helyesírási és esztétikai hibák láttán dönthetett úgy, hogy lányának, Valeria Valentinának a sírfeliratát más kőfaragóval készítteti el. A brigetiói lapidariumban őrzött kőemlékeken látható ábázolások motívumkincse közül - anélkül, hogy részletekbe menően tárgyalnánk őket - néhány érdekességre érdemes felhívni a figyelmet. A civil lakosság körébe tartozó sírköveken, szarkofágokon a római művészetben gyakran felbukkanó, általában a jobb kézben tartott tekercs alakú könyv („irattekercs"), párosulva a bal kéz jellegzetes „eskütételre emelt" tartásával (kinyújtott mutató és középső ujj), Brigetióban is gyakran megfigyelhető (Kat. 14., 15., 16., 23., 25., 31., 33., 34., 37., 44., 45., 80., 107., 131.). Ez a sokat vitatott jelenet megnyugtató értelmezést nyert:

29 az irattekercs ui. az elhunyt műveltségét volt hivatott hangsúlyozni, erre utal a kinyújtott ujjak (porrecti trés digiti) szónokias kéztartása. Az ábrázolás fontos megerősítést nyer - az elhunytat ebben a testtartásban, tekercs alakú könyvvel a kezében megjelenítő - Kat. 14. sz. szarkofág révén, amelyen a következő felirat olvasható: Caius Iulius Candidianusnak, aki 18 évet, 7 hónapot élt, és jártas az összes szabad tudományban (omnibus studiis liberalibus eruditus). Természetesen egy még olyannyira kiművelt, kivételesen tehetséges, 18 évesen elhunyt fiatalember esetében sem lehet feltételezni, hogy minden tudományt teljességgel elsajátított volna: itt a római sírfeliratok egy megszokott fordulatával van dolgunk, amely a gyermekként vagy fiatal korban elhunytakat (elsősorban a fiúgyermekeket) kivételesen kiművelt, érett embereknek mutatja be, hogy a túlvilágon azonos esélyeik lehessenek a felnőtt korban elhunytakkal: ezt nevezte F. Cumont az elhunyt „műveltség révén történő héróizálásának".

30 A katonák öltözetének részletes ábrázolása a sírköveken illetve a szarkofágokon kivételes esetben hozzájárulhat a keltezés pontosításához. így van ez a Kat. 19. 29 A korábbi szakirodalomban nem ismerték fel, hogy nem irattekercsről, hanem tekercs alakú könyvről van szó; emiatt sokan tévesen pl. a polgárjog megadását bizonyító okmányként, vagy pl. a lezárult életet mint becsukott könyvet szimbolizáló motívumot értelmezték azt. A jellegzetes kéz- és ujjtartásnak tulajdonítottak az ártó szellemeket ily módon távoltartó szerepet, vagy eskütételt jelentő értelmet. A kérdéskör remek összefoglalására lásd Brein 1973. 30 Brein 1973:2 számos jó példával, forrásokkal és további szakirodalommal; Kenner 1968. 14