Borhy László: Acta Arheologica Brigetionensia. Borhy László: Vezető Komárom Város római kori kőemlékeihez. Komárom 2006.

Bevezetés Ez a kötet nem egyszerűen a római kori Brigetio kőemlékeit őrző, a komáromi Igmándi Erődben elhelyezett brigetiói kőtár (Lapidarium Brigetionense) emlékeit mutatja be, hanem a teljesség igényére törekedve a mai Komárom és Szőny köz- és magángyűjteményeiben valamint közterületein, parkjaiban elhelyezett római kori kőfaragványait, összesen 256 emléket foglal magába. Ilymódon ez a katalógus a hasonló összefoglalások elkészítésére törekvő elődök munkássága

1 nyomán ebben az értelemben és terjedelemben a brigetiói római kori kőemlékek első katalógusának tekinthető. A brigetiói lapidarium kőemlékeinek katalógusszerű bemutatásáig hosszú út vezetett, amely a komáromi múzeum létrehozás-történetének évtizedekkel ezelőtti múltjába nyúlik vissza. Sőt, még korábbra, hiszen az utazásai során a brigetiói kőemlékekre felfigyelő

2 Rómer Flóris (1825-1889), a pesti egyetem régiségtan professzora majd a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárának őre is felfigyelt, elsőként szorgalmazva a kőtár létrehozásának szükségességét. Bár a Magyar Tudományos Akadémia és a vármegye között a tárgyalások kezdeményezésére megindultak, a múzeum és a kőtár megvalósulására még várni kellett. Ennek előkészítésében nagy szerepet kapott a Duna bal partján fekvő történelmi Komáromban 1886-ban megalakult első kulturális egylet, amelynek tagjai gyűjtötték a régiségeket, az egyleti évkönyvben publikálták megfigyeléseiket, és kezdetben a református kollégium nagytermében mutatták be gyűjteményüket, amely aztán az 1913-ban átadott Kultúrpalotában - a későbbi Jókai, majd Duna Menti Múzeumban, a mai Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumában - nyert végleges elhelyezést. A trianoni békediktátum következtében a Duna jobb partján, az egykori Római Birodalom területén fekvő Brigetio újra múzeum - maga a város pedig középületek - nélkül maradt. Alapy Gáspár komáromi polgármester (1880-1945) egyik fő célja azonban a komáromi múzeum létrehozása volt, amelynek megvalósulásáig ideiglenes megoldásként a római kori leletek - köztük a kőfaragványok - elhelyezésére a komáromi Városházát ajánlotta fel.

3 Bár 1930-ban kis híján megvalósult „a Magyar Nemzeti Múzeum Komáromban létesítendő osztálya" ,

A előrelépés csak 1935-ben történt, amikoris Komárom város polgármestere határozatot hozott a régiségeknek (sírok, sírkövek, oltárkövek stb.) a Városháza épületében és díszkertjében történő, eredetileg véglegesnek szánt, azonban csak 1964-ig ott ma1 Kronológiai sorrendben: Paulovics 1941; Barkóczi 1944-1951; RIU 2 és 3; Harl-Lőrincz 2002. 2 Rómer F.: Római Várnák. AK 3,1862,48: „A lakók házaiban minden emlékeztet a nagy népre. Itt oszlopfőn, vagy kőoltáron, vagy pilléren nyugszik a szépen faragott kőlap, és asztalul szolgál a konyha előtt; ott a ház tornáczában fekszik egy oldalától megfosztott sarcophag, és a gazda kőpamlagúl használja; itt az ereszek alatt római téglákból készült a járda, míg ott az oszlopderekak, vagy nagy lapok sarkköveknek állíttatnak" Rómer munkásságára vonatkozóan lásd Számadó E.: Rómer Flóris élete és munkássága. KU 4,1994,15. szám. A fennállásának 40. évfordulóját 2005-ben ünneplő komáromi múzeum keletkezésének történetét részletesen lásd Számadó 2005:3-11; a Brigetióban folyó régészeti kutatások történetének összefoglalására: Számadó 1997. 3 Alapy G. : „Az uj városházán ideiglenesen, amig a kultúrpalota fel nem épült, a városnak több kulturális intézménye nyer elhelyezést. Ezek között első helyen áll az uj múzeum, amelynek szenzációs leleteit Kállay Ödön szőnyi jegyző felajánlotta."KL 42,1928. április 7„ 6. 4 Ortutay A.: „Legyen Komáromnak múzeuma". KU 1995. április 6; Számadó 2005:4. 5