Borhy László szerk.: Acta Arheologica Brigetionensia. A római kori falfestészet Pannóniában. Komárom, 1998.
A konferencia előadói és résztvevői - 3. Aquincum falfestészete - H. Kérdő Katalin (Budapest): Az aquincumi helytartói palota falfestményei: állapotuk, a feldolgozás módszertani lehetőségei
AZ AQUINCUMI HELYTARTÓI PALOTA FALFESTMÉNYEI: ÁLLAPOTUK, A FELDOLGOZÁS MÓDSZERTANI LEHETŐSÉGEI H. KÉRDŐ Katalin, Budapest I. Kutatástörténet Az óbudai Hajógyári, ún. Kis szigeten fekvő helytartói palota (1. kép) romjaira a hajógyári építkezések megindulásakor találtak. A hajógyár idetelepülése előtt a területet kaszálónak használták, a romok a föld alatt érintetlenek voltak. Az első feltárásokra 1854-57 között és 1870-ben került sor. 50 A későbbi kutatások (1941, 1951-53, 1956, 1970, 1977) 51 is mind a hajógyár építkezéseihez kapcsolódtak. Az 1996. évi régészeti kutatás 52 volt az első, amelynek célja a műemlék megóvása, annak állami tulajdonban való megőrzése volt. Az aquincumi helytartói palota feltárása 1956-ban fejeződött be. Az építéstörténettel kapcsolatban azóta felmerült problémákat 55 csak újabb régészeti feltárásokkal lehet tisztázni. Az azonban bizonyos, hogy a palota építését Hadrianus kezdte meg aquincumi helytartósága idején. A későbbiek során többször került sor átalakításokra, bővítésekre. Virágkora a Severus korra tehető. Ezt az állapotot tükrözi az elkészült rekonstrukció is (2. kép). 54 A palotát a 3. század végén, feltehetően a Duna vízszintjének megemelkedése miatt elhagyták. II. A helytartói palota falfestményei Az előkerült falfestmények összefoglaló publikációja 1958-ban jelent meg Póczy K. tollából. 55 Ebben az építéstörténeti eredmények és analógiák felhasználásával elkészítette a falfestmények periodizációját és helységenként csoportosítva részletes katalógust állított össze. Foglalkozott az átfestések, javítások módozataival, a festések és alapvakolatok minőségével. Közölte, hol voltak a feltárásokkor még nagyobb, egybefüggő falfelületek (3. kép). Azonban már ő is, mint publikációjában említi, több tízezer töredékből, az ásatási megfigyelések felhasználásával készítette el az egyes helyiségek falfelületeinek rekonstrukcióját. Mint írja, „a 19. században még több méter magasan álló falak éppen a kutatások során semmisültek meg. Sok alakos falfestménytöredék pedig a bécsi császári gyűjteménybe került". 56 Az 1941-1956 közötti feltárások leletanyaga, köztük a mozaikok és falfestménytöredékek, az Aquincumi Múzeum raktáraiban vannak. 57 Ez utóbbiakból két nagyobb felületet restauráltak. A 46. számú helyiség mintegy 8 m 2 nagyságú déli fala, és a 17. számú folyosó mennyezetének részlete (4 m 2 ) van kiállítva. 50 Sacken 1857, Szilágyi 1945, 31-32. 51 Szilágyi 1945,1955,1958; Póczy 1958; Kába 1958, 1970, 1977. 52 H. Kérdő 1997 a, 1997 b. 53 Wellner 1970. 54 Hajnóczi 1995. " Póczy 1958. 56 Póczy 1958, 103. 57 A fentiekből kitűnik, hogy jelenleg a palota falfestészetéről a raktári anyag tanulmányozása nélkül újat mondani nem lehet. Ennek rendezése, kutatható állapotba hozása most kezdődött meg (ld. Madarassy O. cikkét e kötetben). Megkezdtük a közölt képanyag kiszínezését a publikációk és a dokumentációk alapján a további feldolgozáshoz. Ezeket az előadáson be is mutattuk. ACTA"ARí ' IONENSIA 157
