Borhy László – Számadó Emese: Acta Archaeologica Brigetionensia 4. Gemmák, Gemmás gyűrűk és ékszerek Brigetióban. (Komárom 2003)

(17,02 % /10,95 %/). Végül találhatunk még 3 lila ametiszt (6,38 % /4,1 %/) és 2 vörös gránát gemmát (4,25 % /2,73 %/), valamint egy-egy darab képviseli a szürke ónixot és a kalcedont (2,12 % /1,36 %/). A Klapka György Múzeumban bemutatott anyagban 18 gyűrű található. Közülük 2 aranyból, 4 ezüstből, 10 bronzból 2 pedig ólomból készült/'

1 Korban az egész római császárkort felölelik: bár a Kr. u. 1-2. századra csak a Kat. 6. számú karneol gemmás ezüstgyűrű keltezhető, és a 2. századra is csupán 1 ezüstgyűrű tehető (Kat. 35.), a 2-3. századot már 4 további bronzgyűrű (Kat. 15., 16., 71., 72.) képviseli. Formája alapján a 3. századra keltezhető a parányi méretű, valószínűleg gyermek számára készült Kat. 3. számú aranygyűrű, a gemmafoglalattal rendelkező ólomgyűrű (Kat. 70.), valamint a bronzgyűrűk közül 3 további darab (Kat. 20., 21., 50.). Feltűnően magas a 4. századra tehető gyűrűk száma. Az összesen 7 darab 4. századi gyűrű (41,17 %) négy fémfajtát képvisel:

4

' 1 arany (Kat. 63.), 2 ezüst (Kat. 73., 74.), 3 bronz (Kat. 76., 77-, 78.) és 1 ólom (Kat. 75.). A Kat. 63. aranygyűrűről biztosan tudjuk, hogy fiatal nő viselte, mérete alapján a másik aranygyűrCíről sejteni lehet, hogy gyemnek, analógiák alapján vélhetően kislány hordhatta.

48 A Kat. 63. számú gyűrűn túl a késő római szarkofág gazdag sírmelléklete

40 egy fiatal nő ízlésvilágába is ritka bepillantást enged. Aranyékszerei, bár a 4- században birodalomszerte elterjedt, egyszerű ötvösmunkáknak tarthatók, stílusukat, készítésmódjukat tekintve egy sorozatot alkottak. Közülük 2, eltérő méretű ovális hajtű lila ametiszttel (Kat. 65., 66.), a harmadik, téglalap alakú hajtű pedig zöld üvegpaszta berakással volt ékesítve (Kat. 67.). Ez utóbbi ugyan alakjában és a berakás anyagában illetve színében eltér a másik két haj tűtől, azonban ugyanezeket az ismérveket illetően a 2 téglalapalakú, zöld üvegpaszta berakással díszített fülbevalóval harmonizál. Technikailag és többrétegű üvegpaszta díszét illetően az ujján viselt, pszeudo-granulációs és -filigrán technikával készült, és opus interrasile benyomását keltő gyűrű eltér a többi ékszertől, közös vonás legfeljebb az utóbbi ékszer esetében is érvényesülő technikai egyszerűsödésben fedezhető fel. A többi gyűrűről nem állapítható meg, hogy férfi vagy női viselet részét képezte-e. Mérete és súlya alapján a Kat. 50. számú, laparannyal borított, nicolo gemmás, díszes bronzgyűrűről sejthetjük, hogy nő aligha viselhette. Ez a gyűrű önmagában is jellemzi a 3. századtól kibontakozó folyamatot, amely egyrészt a gyűrűk egyre díszesebbé válásában, másrészr pedig a gemmák vésett díszeinek fokozatos eltűnésében öltött testet, és a fémgyűrűk saját anyagából készült, a kerek lemez felületén elhelyezett stilizált ábrázolásokba (pl. állatalakok vagy geometrikus alakzatok - lásd Kat. 76., 77., 78.) torkollik. Ennek a folyamatnak a végét jelzi a más összefüggésben már említett Kat. 75. számú ólomgyűrű, amely a fekvő ovális lemez pszeudo-gemmájának ügyetlen rácsmintázatában még egy utolsó lanyha, igénytelen kísérletet jelent a korábban oly magas színvonalon művelt művészeti műfaj felelevenítésére. 4

" A pontos hivatkozásokat lásd hátul, a „Mutatók" című fejezet „III. Az ékszerek anyaga" részében. Az Appendixben két további gyűrű található (Kat 79.: vas, Kat. 80.: bronz). 4

' Brigetióból egyetlen vasgyűrűt ismerünk (Kat. 79.); hiányukra korábban Gesztelyi T. is felhívta a figyelmet (Gesztelyi 2001:25). * Gesztelyi 2001:25. 4q Borhy-Számadó 1999.