Borhy László – Számadó Emese: Acta Archaeologica Brigetionensia 4. Gemmák, Gemmás gyűrűk és ékszerek Brigetióban. (Komárom 2003)

(pl. Kuny Domokos Múzeum, Tata; Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest), illetve külföldre (Dunamenti Múzeum /Podunajské Múzeum/, Rév-Komárom/Komárno, Szlovákia; Kunsthistorisches Museum, Bécs) kerültek. Ezért külön köszönet illeti mindazokat, akik gyűjteményüknek a múzeum részére történő felajánlásával féltett kincseiket közkinccsé tették. Első helyen a Klujber-családot kell megemlíteni, akik a szőnyi Vásártéren folyó ásatásokat 1997-ben bekövetkezett haláláig évről-évre rendszeresen meglátogató, Szőny történelmét és a római kori Brigetio múltját tudós szorgalommal kutató id. Klujber László több ezer darabos gyűjteményét (római érmeket, csontfaragványokat, bronztárgyakat, ezüst és arany ékszereket, kerámiákat) felajánlották a Klapka György Múzeumnak. Mind a kiállítást, mind pedig ezt a katalógust id. Klujber László emlékének ajánljuk, akinek felbecsülhetetlen értékű gyűjteménye múzeumunk régészeti anyagának - az ásatásokból származó leletek után - a második legnagyobb együttese. Köszönet illeti kedves barátunkat, Kiss Attilát, aki a brigetiói feltárások 1992-ben történt megindulása óta figyelemmel kíséri és segíti munkánkat a terepen és a múzeumban egyaránt. Évtizedes munkássága, a római kori Brigetio iránti érdeklődése, a régmúltnak a szőnyi földből előkerülő tárgyi emlékeire való gondos odafigyelése nyomán gyönyörű, gondozott és a szakemberek számára nyitott gyűjteményt hozott létre. Azon kevesek közé tartozik, aki tudja, hogy felbecsülhetetlen értékű gyűjteményének értéke akkor válik leginkább megfoghatóvá, ha mindazok, akik a tudomány számára leginkább értékelni tudják, hozzáférhetnek. Az a tény pedig, hogy hozzájárult feldolgozásukhoz, és a Klapka György Múzeumban történő bemutatásukhoz, sőt, ebben a kötetben a publikálásukhoz is, azt bizonyítja, hogy a múlt iránti érdeklődése több és más, mint egyszerű gyűjtőszenvedély. Valahol ugyanaz a szándék és elhivatottságszerű elszántság vezérli, mint a régészeket, akik számára a műtárgyak soha nem összegszerűen nevesíthető értéktárgyakat, hanem a múlt megismerését szolgáló - bár, megtalálva és kézbe fogva őket tagadhatatlanul gyönyörűséget okozó - forrásokat jelentenek. Köszönet illeti továbbá Sándor Lajost, aki négy fontos műtárgyat ajándékozott a komáromi Klapka György Múzeumnak (Kat. 73., 75. illetve az Appendixben a Kat. 79. és 80. számú darab), ezzel is hozzájárulva a múlt egy részletének, a brigetiói ékszereknek és ékszerművességnek a megismeréséhez. Ez a katalógus is bizonyítja, hogy a sokáig féltve őrzött és gyarapított műtárgyak itt, a múzeumban találják meg az őket legjobban megillető helyet: a tárgyak a szakszerű restaurálás nyomán megszépülnek, és nem egyszerűen régi fényükben tündökölnek, hanem sokkal többet elmondanak magukról, mint ahogy az a megtalálásuk pillanatában esetleg gondolható volt róluk. Itt, az örökkévalóságnak szánt közgyűjteményekben a múlt feltárása és megismerése iránt legalább annyira elkötelezett szakemberek munkája nyomán a tárgyak megnyílnak, beszédessé válnak, valamennyiünk, múzeumlátogatók és szakemberek gyönyörködtetésére. A tárgyak bemutatása a szakszerű restaurálásnak köszönhető. A gondos munkáért köszönet illeti Szőke Balázs főrestaurátort (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest), aki újjávarázsolta a tárgyakat. A katalógus végső formába öntését, az ábrázolások meghatározását, leírá-