Borhy László – Számadó Emese: Acta Archaeologica Brigetionensia 4. Gemmák, Gemmás gyűrűk és ékszerek Brigetióban. (Komárom 2003)

(pl. Kuny Domokos Múzeum, Tata; Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest), illetve külföldre (Dunamenti Múzeum /Podunajské Múzeum/, Rév-Komárom/Komárno, Szlovákia; Kunsthis­torisches Museum, Bécs) kerültek. Ezért külön köszönet illeti mindazokat, akik gyűjteményüknek a múzeum részére törté­nő felajánlásával féltett kincseiket közkinccsé tették. Első helyen a Klujber-családot kell megemlíteni, akik a szőnyi Vásártéren folyó ásatá­sokat 1997-ben bekövetkezett haláláig évről-évre rendszeresen meglátogató, Szőny történel­mét és a római kori Brigetio múltját tudós szorgalommal kutató id. Klujber László több ezer darabos gyűjteményét (római érmeket, csontfaragványokat, bronztárgyakat, ezüst és arany ékszereket, kerámiákat) felajánlották a Klapka György Múzeumnak. Mind a kiállítást, mind pedig ezt a katalógust id. Klujber László emlékének ajánljuk, akinek felbecsülhetetlen érté­kű gyűjteménye múzeumunk régészeti anyagának - az ásatásokból származó leletek után - a második legnagyobb együttese. Köszönet illeti kedves barátunkat, Kiss Attilát, aki a brigetiói feltárások 1992-ben tör­tént megindulása óta figyelemmel kíséri és segíti munkánkat a terepen és a múzeumban egyaránt. Évtizedes munkássága, a római kori Brigetio iránti érdeklődése, a régmúltnak a szőnyi földből előkerülő tárgyi emlékeire való gondos odafigyelése nyomán gyönyörű, gon­dozott és a szakemberek számára nyitott gyűjteményt hozott létre. Azon kevesek közé tar­tozik, aki tudja, hogy felbecsülhetetlen értékű gyűjteményének értéke akkor válik legin­kább megfoghatóvá, ha mindazok, akik a tudomány számára leginkább értékelni tudják, hozzáférhetnek. Az a tény pedig, hogy hozzájárult feldolgozásukhoz, és a Klapka György Múzeumban történő bemutatásukhoz, sőt, ebben a kötetben a publikálásukhoz is, azt bizo­nyítja, hogy a múlt iránti érdeklődése több és más, mint egyszerű gyűjtőszenvedély. Vala­hol ugyanaz a szándék és elhivatottságszerű elszántság vezérli, mint a régészeket, akik szá­mára a műtárgyak soha nem összegszerűen nevesíthető értéktárgyakat, hanem a múlt meg­ismerését szolgáló - bár, megtalálva és kézbe fogva őket tagadhatatlanul gyönyörűséget oko­zó - forrásokat jelentenek. Köszönet illeti továbbá Sándor Lajost, aki négy fontos műtárgyat ajándékozott a komá­romi Klapka György Múzeumnak (Kat. 73., 75. illetve az Appendixben a Kat. 79. és 80. szá­mú darab), ezzel is hozzájárulva a múlt egy részletének, a brigetiói ékszereknek és ékszermű­vességnek a megismeréséhez. Ez a katalógus is bizonyítja, hogy a sokáig féltve őrzött és gyarapított műtárgyak itt, a múzeumban találják meg az őket legjobban megillető helyet: a tárgyak a szakszerű restaurá­lás nyomán megszépülnek, és nem egyszerűen régi fényükben tündökölnek, hanem sokkal többet elmondanak magukról, mint ahogy az a megtalálásuk pillanatában esetleg gondolha­tó volt róluk. Itt, az örökkévalóságnak szánt közgyűjteményekben a múlt feltárása és megis­merése iránt legalább annyira elkötelezett szakemberek munkája nyomán a tárgyak megnyíl­nak, beszédessé válnak, valamennyiünk, múzeumlátogatók és szakemberek gyönyörködteté­sére. A tárgyak bemutatása a szakszerű restaurálásnak köszönhető. A gondos munkáért kö­szönet illeti Szőke Balázs főrestaurátort (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest), aki újjávará­zsolta a tárgyakat. A katalógus végső formába öntését, az ábrázolások meghatározását, leírá-

Next

/
Thumbnails
Contents