Borhy László – Számadó Emese szerk.: Acta Archaeologica Brigetionensia 2. Római kori csontfaragványok és modern hamisítványok (Komárom 2001)
Borhy László: A szőnyi csont- és kőfaragványokat hamisító műhely (Kat. 165-166.)
Borhy László Az ókori Brigetio területe mint antik műtárgyakban, földből előkerülő leletekben, és részben a föld felszínén álló vagy a föld felszínéhez közeli római kori épületmaradványokban gazdag lelőhely a középkor óta ismert mind a helybeliek, az erre utazók, továbbá a gyűjtők, valamint az ókortudósok körében. Brigetio híre nemcsak hazai körökben terjedt el, de a nemzetközi tudomány is felfigyelt rá. A XIX-XX. század fordulójáig a Brigetio földjéből előkerülő leletek a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum és a bécsi Kunsthistorisches Museum gyűjteményét gyarapították, illetve a műkereskedelem révén eljutottak a világ nagy múzeumaiba is 1 . A színvonalas műtárgyak beszerzése iránti igény magyarázta a XIX. század végén annak a tevékenységnek a megindulását, amely - utólag jól rekonstruálható és nyomonkövethető módon - kezdetben ókori csont használati tárgyak másolásában majd tudatos hamisításában, továbbá kőfaragványok előállításában nyilvánult meg. Ennek során számos olyan csont- és kőtárgyat állítottak elő, amelyek felkeltették a szakemberek érdeklődését, és tekintve, hogy mind „hiteles" lelőhelyről, mind pedig az eredetiség benyomását keltő "patináról" is gondoskodtak, keresetté váltak a kezdetben valóban magas színvonalon készített szőnyi csont- és kőfaragványok. A csontfaragó műhely tevékenysége jobban és részletesebben ismert legalábbis a hazai szakemberek körében, szemben a kőből készített hamisítványok sorozatával, amelynek „tevékenységi köréről" csak az utóbbi években néhány, magángyűjteményben felbukkant kőfaragvány révén szerezhettünk árnyaltabb ismereteket. A szőnyi hamisítóműhely tevékenységével két német nyelvű tanulmányban foglalkoztam, amelyek közül az egyiknek a tartalmi kivonata és fordítása - az 1996-ban Mainzban publikált tanulmányomra való hivatkozás nélkül - megjelent egy, a pannóniai csontfaragó művészetet ismertető összefoglalásban'. A problémakör részletes taglalása, a részletes művészettörténeti elemzések, a műhelykör azonosításának részletei - amelyekre az alábbiakban terjedelmi okokból nem térhetek ki -, a fent említett tanulmányaimban megtalálhatók. A Magyar Nemzeti Múzeum gyarapodásjegyzékében 1891-től kezdődően közölt egyre nagyobb számban Szőnyből származó csontfaragványokat Hampel József. Lelőhelyként egy közelebbről azonosíthatatlan „ókori épületet" ad meg, amelyből 1890-ben, földművelési munkálatok során számos csont táblácska került elő, és amelyek közül - minden bizonnyal a muzeológusok érdeklődését felkeltendő - bizonyos Marossy János néhány darabot a múzeumnak 'Barkóczi 1944-1951; Borhy-Számadó 1992; Borhy 1994; Borhy-Számadó 1999. 2 Borhy 1996; Borhy 2001; Bíró 2000:107-1 1 1. 'Hampel 1891. A csontfaragványok Az első sorozatok: színvonalas másolatok
