Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)
ÉRTEKEZÉSEK - Móra Ferenc: Somogyi Károly emlékezete
SOMOGYI KÁROLY EMLÉKEZETE. !RTA; MÓRA FERENC. SZECEO. BARTOS LIPÓT KÖNYVNYOMDÁJA. 192Í 2. kép. Az eredeti kiadvány borítója vele gyengécske vállait. A gyermek hűséget fogadott nekik szivében és megőrizte azt halálos holtáig. 1834-ben szentelték pappá, 1841-ben már az esztergomi presbitérium tanára s 1847-ben" már mint az első nagy magyar katholikus lapnak, a példátlanul magas színvonalú és annak ellenére is rendkívül népszerű Religio és Nevelés-nek szerkesztője vív elkeseredett harcokat mindenféle titkos hatalommal. Ezek azért titkosak, mert egy ismert hatalom, a cenzúra, annyira megvédte őket törlésekkel és javításokkal, hogy sok helyen csak a sorok közt lehet találgatni a támadások igazi célját. Az embereket úgy kell venni, ahogy vannak és nem volna értelme elhallgatni azt, hogy Somogyi Károly intranzigens katholikus volt és engesztelhetetlen ellensége nem a protestáns hitűeknek, hanem a protestáns racionálizmusnak. Ezzel egész haláláig keserű harcokat vívott, még a közélettől való visszavonulása után, könyvtára falai közé húzódott egyedülvalóságában is. Majdnem minden könyvében találok széljegyzeteket s azokból látom, hogy filozófiát, történelmet, esztétikát, szépirodalmat, mindent az orthodox katholicizmus szemszögéből nézett. Még a bibliográfiai adatgyűjtemények margójára is odajegyzi, hogy „g..ember, miért hagyod ki a katholikusokat?!" Az ellenreformátorok tüze hevítette s ezekben a megjegyzésekben a stílusa is rokon azokéval. A Religio és Nevelés elsárgult lapjairól is meg-megcsap ennek az ellenreformátori szenvedélynek fojtott heve, a piarista cenzorok gyámkodásán keresztül is, akik utasításukhoz hiven, akárhányszor a szó szerint való bibliai idézeteket is törülték. Sőt néha még az Úr Krisztus szavait is, ha azt magasabb érdekek és magasabb uraságok úgy kívánták. A lap cenzuraíveiből van egy nyalábra való a Somogyi-könyvtárban, a cenzor vörös ónjának véres sebhelyeivel és Somogyi széljegyzeteivel. A „bitang", „csirkefogó", „akasztófáravaló" még a szelídebb kifejezései közül valók. Mert ezek a szel id álomemberek, akik egy pókot se tudnának eltaposni a könyvtárukban, rendkívül viharosan tudnak haragudni akkor, mikor egyedül vannak és csupa dárdahegyü betűket vetnek papírra. — Ilyesmi naponként aggaszt, keserít és rettenetessé teszi az életet ebben az országban, — írja egy cenzorlegyilkolta cikk margójára, amelyben az a rebellis rémség volt megírva, hogy a piaristák 1845-ben egy nyelvművelő társaságot alapítottak s azt Dugonics Andrásról nevezték el. — Itt mindarról hallgatni kell, ami a közéletre vonatkozik s bajainak valódi kútforrását közelebbről érdekli. Nekünk csak elvont s éppen ezért hatástalan szavakkal kell élnünk. De úgy látszik, ezek az elvont szavak se maradtak hatástalanok, — legalább Somogyira nézve. Mert ime, itt van Szartiszló Ferenc püspök levele 1848. március 16-ról. Dilecte Carole, kedves Károlyom, — kezdi a latin nyelvű levél s szeretettel figyelmezteti arra, hogy hagyjon fel a lapszerkesztéssel, mert harcos katholicizmusát felülről nem nézik jó szemmel. Somogyi rezignáltán jegyezte rá a levél hátlapjára: — Midőn a különben is eléggé tartózkodó szerkesztőt örömtelen pályáján bátorítás helyett magasabb helyről ilyen lehangoló s legjobb akaratból származó megfélemlítések érik, csoda-e, ha elment a kedvem a szerkesztéstől s 8»
