Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)
KÖNYVISMERTETÉSEK - Ötven év piros-feketében (Bodolai Mária)
TISZAVI LÁCi V. Ötven év piros-feketében Acsay Attila: Csak az Olaj! Az Olajbányász kosárlabdacsapatának története 1959—2009 (Szerk.: Tál Gizella, kiad: A Szolnoki Olaj KK Kft., Szolnok, 2009, 374 o.) Ritka dolog manapság, hogy valaki egy sportágat kivülről-belülről egyaránt ismerjen. S az még ritkább, ha ez a sportág nem a futball! Mert lássuk be: hazánkban a sport szóról legtöbbünknek a foci jut eszébe. Pedig akadnak más nagyszerű sportágak is, amikben igencsak jó eredményekkel büszkélkedhetünk akár nemzetközi szinten is. De az sem utolsó dolog, ha egy nyolcvanezernyi lakost számláló magyar város már ötven esztendeje éltet egy sportágat, egy csapatot. 2009-ben ötvenedik esztendejét töltötte be a szolnoki kosárlabdacsapat. Történetének megírására pedig nem is akárki vállalkozott: Acsay Attila, aki már az alapító csapatban is nagy lelkesedéssel és jó eredményekkel játszott, s mondhatni egész későbbi élete is e sporttal forrt össze. Sportolóként, edzőként és igencsak jó tollú szerzőként egyaránt részese hát e nagy ívű vállalkozásnak. Rendszerető emberként folyamatosan figyelemmel kísérte csapatának munkáját, az edzőváltásokat, a csapattársak életét. Módszeresen gyűjtötte össze a kosárcsapatról megjelent sajtóanyagot, s ez képezte alapját annak a másfél-két éves gyűjtőmunkának, amellyel a sporttörténeti könyvet megalapozta. Szinte minden részletre kiterjedő levelezéssel nyerte meg a hajdani csapattársakat és az edzőket-bírókat, hogy osszák meg egymással, a szurkolótáborral és az olvasókkal is emlékeiket. Szerkesztőtársnak pedig a szolnokiak előtt sem ismeretlen, igencsak kiváló újságírót. Tál Gizellát nyerte meg. A bevezető megírására Zsíros Tibor Európa-bajnok kosárlabdázót kérte fel, aki így kezdi előszavát: „A szolnoki kosárlabda háborús gyermekként született 1942-ben. Atyja. Tiboldi Tibor egyben a magyar kosárlabda élenjáró nevelője. ...A szolnoki Tiszaliget a hazai kosárlabda egyik vidéki centruma. Nemzetközi rendezvényeit össze sem tudnám számlálni. olyan hihetetlenül sok. Szerencsésnek érzem magam, hogy többnek én is szereplője lehettem. " Az előszó után a szerző ajánlja könyvét az olvasóknak: „Ez a kiadvány a szakosztálynak, a kosárlabdaklubnak szeretne emléket állítani, tisztelegve azok előtt, akik szerepet vállaltak abban, hogy eljutott a kosárlabda a mostani szintre Szolnokon. " Acsay Attila figyelemre méltó alapossággal írta meg a kosárlabdasport születését és hazai, majd szolnoki meggyökeresedését, a sportág szabályrendszerét, a pálya nagyságát, a kosárpalánk kialakulási'' folyamatát. Nem feledkezik meg azokról a testnevelő tanárokról, akik meglátták benne a fantáziát, a csapatjáték szépségét, a csapattagok egymást segítő-becsülő nemes jellemvonásainak kialakulását, fontosságát. Név szerint említi azokat a gimnáziumi testnevelőket és edzőket, akik az első csapatokat összeválogatták, s megismerjük a játékosok névsorát is. Azután az „Olaj" megalakulásának, pályafutásának ötven esztendeje következik... Gyerünk, gyerünk, Olajku! hangzott és hangzik ötven év óta a biztatás a nézőtérről. ..A bajnokságok krónikája" alcímet viselő nagy-nagy fejezet mérkőzésről mérkőzésre követi az „Olaj" útját, győzelmeket, vereségeket, hazai és külföldi mérkőzéseket sorjázva. Sporttörténeti fotókban bővelkedő fejezet, amely külön ismerteti egy-egy edző, nevesebb pályatárs egész életútját. A kötet nagy erénye, hogy szinte mindenkit megemlít, aki csak megfordult a szolnoki csapat soraiban játékosként, edzőként, gyúróként, sportorvosként. Mély tisztelettel adózik az elhunyt sporttársaknak, sehol egyetlen szavában sem bántva senkit, még akkor sem, ha nem volt felhőtlen a viszony sportoló és csapata között, vagy ha netán fájó volt a más csapathoz való átigazolás, a Szolnokról való távozás sem... A kosárcsapat élete nemcsak izzasztó edzésekből, gyötrelmes, izomlázas mérkőzésekre való felkészülésekből áll, ezért nincs híján a könyv a jóízű történeteknek sem. A vidám tréfák, csínytevések emlékei ma is jókedvre derítenek. Szép fejezetet szentel a többszörösen ..Bajnok 167
