Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)
ÉRTEKEZÉSEK - Móra Ferenc: Somogyi Károly emlékezete
ÉRTEKEZÉSEK volt urakat — mondja az újdonság — és egyikük megcsókolta a nagyérdemű hazafi kezét. Amit az öreg újság diszkréten elhallgat, én nem találgatom: hogy ki volt az öt úr közül az az egy, aki megtalálta az egyetlen gesztust, amely méltó volt a megajándékozotthoz és az ajándékozóhoz. De azt tudom, hogy evvel fölérőt aztán nem is kapott Szegedtől és az élő Somogyi Károly nem is fogadott volna el mást. Ezt is csak azért fogadta el, mert meglepődöttségében már nem tudta elkapni a kezét. * Alomember volt ez a szent öreg, könyvek és virágok között folyt el életének szelíd patakja, mit tudott volna a való életről és hogy láthatott volna az emberek szívébe, akik házak, földek, értékpapírok, rendjelek, drágakövek, fehér kenyerek, piros borok képét ringatják ott az élet értékei gyanánt, nem a méltóságos Aldinákat és a kecses Elzevireket, régi bölcsek ódon bölcsességét és régen volt betűszedő mesterek művészi kezemunkáját? A könyvek emberei olyan naivok, mint a királyok, csak megfordított irányban. A királyok, ha leereszkednek a közönséges halandók közé az ő módjukra élni, mindig azzal nevettetik ki magukat, hogy kis borravalót adnak, mert anyagi gondtalanságukban nem ismerik a pénz értékét. A könyveknek ez a királya, aki az emberiség halhatatlanjaiból gyűjtött maga köré udvart, a maga szent naivságában azt hitte, hogy mindent megadott a puszták városának, amikor könyvtárt telepített bele. Hogy felövezte fegyverrel, a jövendő harcaira. Hogy ellátta útravalóval a magyar élet Szaharájában. Hogy három őrangyalt adott mellé kalauznak és örök útitársnak: az Eszmét, a Gondolatot és a Tudást, akik közül egyik az egyik kezét fogja, másik a másikat, a harmadik fölötte lebeg, és így vezetik el közigazgatási siványokon át paragrafus-bozótok közül a jövendő paradicsomába! Csak a könyvek és virágok emberében lehet ennyi szűz naivság, aki azonfelül pap is és többet van a kerubimok, mint az emberek között. Alomember volt ez az öreg pap; négy fal közt élő, réveteg nézésű, lámpához szokott, a napfényben hunyorgó myops, — de minden időkben csak az álomembereknek adta meg az isten, hogy messzebb lássanak a tulajdon koruknál és észre vegyék a tündöklést abban a jövőben is, amely ködként folyik össze a reális élet embereinek éles szeme előtt. Sokan voltak, akik azt mondták az öreg kanonoknak, hogy tövisek közé vet magot, ha Szegednek adja a könyvtárát, de az ő gyenge szeme látta a tövisek közül kisarjadó erdőt és az álomembernek volt igaza, nem az élet okosainak. Negyvenhárom év telt el, amióta Somogyi Károly az alapítólevelet aláirta és ez év október 16-án lesz negyven éve annak, hogy a rekonstrukció befejezéseül I. Ferenc József beleirta a nevét a Somogyi-könyvtár vendégkönyvébe s azt megnyitottnak jelentvén ki, átadta a közhasználatnak. Negyven év alatt 110,000 kötetes könyvrengeteggé nőtt a 43,000 kötetes törzserdő és évi 20,000 olvasó lett az első évek egy-kétezer olvasójából. Az őssejtből, a könyvtárból ötosztályú múzeum sarjadzott ki, amelyből 80,000 ember visz el évente akarva, akaratlan, észrevétlenül a lelkébe tapadt okulást. Ha nem számítom a szomszéd városokból, Kecskeméttől Csabáig idezarándokló iskolák iljúságát, amelyek közül csak ennek az évnek az utolsó két hónapjában huszonhatot kalauzoltunk végig ezeken a templomján csöndes és templomian beszédes termeken, és ha csak hozzávetőleges átlagszámítást csinálok is ennek az intézménynek a negyven esztendejéről, legalább félmillió olvasó oltotta lelke szomját abból a forrásból, amelynek Somogyi Károly volt a Mózese és legalább kétmillió látogató járt a művészet alkotásainak, a természet csodáinak, az elomlott évezredek maradványainak, az ősök emlékeinek, a magyar népélet jellemző tárgyainak abban a múzeumában, amely keretéül szolgál a brilliánsnak, a Somogyi-könyvtárnak. S ha nem kérkedem is el azzal a tisztességgel, amit Szegednek az idevetődő külföldiek szemében szerez ez a gazdag ház, — amely, sajnos maholnap maga is műemlékké pusztul, — s ha nem akorok is dicsekedni azzal, hogy nincs a mai Magyarországnak több ilyen gazdag vidéki közkönyvtára, amely mindenki számára nyitva áll s nincs ilyen tanitó-múzeuma, amelyet az állam például állít a többi vidéki múzeum elé, mégsem állhatom meg, hogy díszőrséget ne állítsak a Somogyi Károly emléke köré azokból, akik hálával tartoznak neki, ha soha nem hallották is a nevét. Nem szólok azokról, akik 78
