Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)
ÉRTEKEZÉSEK - Móra Ferenc: Somogyi Károly emlékezete
TISZAVI LÁ Ci V. April 27-én 1 múlt 43 esztendeje, hogy Somogyi Károly esztergomi kanonok először életében 2 Szegeden járt és 43,000 kötetnyi, akkor körülbelül félmillió forintra becsült könyvtárát ajándékul ajánlotta fel az idegen városnak, amelyet sohasem látott s amely eddig nyilván sohase hallotta Somogyi Károly nevét. Ilyesmit itt 1880-ig csak az Ezeregy éjszakában olvastak, amelynek mind a tizennyolc kötete megvolt a régi „Szegedvárosi Közkönyvtáriban, a víz előtt, de amikor ezt a 3000 kötetes kis könyvesszobát beleolvasztották a Somogyikönyvtárba, akkor már nem volt belőle csak két kötet. (A többit, mondjuk úgy elvitte a víz, ámbár ha nem a víz vitte volna el, az is csak azt bizonyítaná, hogy akkor is voltak már Szegeden könyvkedvelő emberek.) Olvasom az egykorú lapokban, a Szegedi Hirudóban, meg a Szegedi Naplóban, az elragadtatott vezércikkeket erről a királyokat megszégyenítő cselekedetről — a Napló vezércikkét egy nagyra menendő fiatal riporter irta, Mikszáth Kálmánnak hívták — és próbálom belőlük kiérezni az akkori város szive verését. Tudta-e ez a város, mit kap? Megérezte-e legnagyobb jótevőjét a kopott reverendás, roskatag aggastyánban, aki egyetlen díszét, a vörös cingulust szinte restelkedve takargatta el zsinóros kabátja szárnyával? Tudta-e, hogy ez a félénk, szégyenlős agg ember olyan tündöklő urimot és thummimot hord' belül, amit az Isten csak kiválasztottainak osztogat? Tisztában volt-e vele, hogy ez a szelíd kékszemű pap a biblia csodáját cselekedte meg, szellemi árpakenyereket adván ennek a városnak, amelyek megsokszorozódnak az örökkévalóságig és mindenkor táplálására lesznek a lelkek éhes nyájainak? Terítettek-e eléje sziveket szőnyegül, mint ahogy kincsesházat SOMOGYI KAltOLY 1. kép. Pollák Zs. rajza Somogyi Károlyról ajándékozó királyhoz illik és hintettek-e fáradt^ lábai elé virágokat, amiken a belső megilletődés magától hulló harmata reszket? Két vezércikk elfakult szóvirágain kiviil nem találok mást, csak a Hiradóban egy szerényen meghúzódó hírt. (Akkor újdonság-nak mondták ezt az újdondászok a szerkesztőségi irodában.) De ebből azt látom, hogy legalább egy ember volt, aki nemcsak a maga kora, hanem a messze jövendő képviseletében is méltóan reprezentálja Szegedet. A főreáliskola épületében, amelyből most központi egyetem lett, tartották az első bizalmas tanácskozást, amelyen Somogyi Károly bejelentette a szándékát. Rajta kivül Tisza Lajos volt ott, a rekonstruktor. Szabados János a költőszenátor képviselte a várost, Lévay Ferenc újságíró, később miniszteri tanácsos és Hoffer Endre reáliskolai igazgató a szegedi kulturát. — Egész életemet jelenti a könyvtáram,— mondta nekik révedező szemmel Somogyi, mintha búcsúzó pillantással simogatná pesti remetesége pergamen fóliánsait. — Legszebb emlékeim, legmunkásabb napjaim, legviharosabb küzdelmeim fűződnek hozzá. És most szeretettel ajánlom fel Szegednek, amit legjobban szerettem ez életben. Szeged jelentősége, Szeged hivatása birt rá. Szegednek nemcsak gazdag városnak kel! lenni, hanem művelt városnak is. mert az Alföld porából csak ezzel lehet európai magasságra emelkedni. Liverpoolt a tíz, Hamburgot a tizenhat nagy könyvtára legalábbis annyival vitte előre, mint népe szorgalma. Szegednek kulturát kell adni addig is, míg egyetemet kap s ez az én szándékom. Ezért ajánlom fel neki és rajta keresztül hazámnak, amim van. Nagyon megindította ezen beszéd a jelenAz l-12-ig számozott hivatkozásokat lásd hátul a Jegyzetekben. 77
