Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)

ÉRTEKEZÉSEK - Móra Ferenc: Somogyi Károly emlékezete

TISZAVI LÁ Ci V. April 27-én 1 múlt 43 esztendeje, hogy Somo­gyi Károly esztergomi kanonok először életé­ben 2 Szegeden járt és 43,000 kötetnyi, akkor körülbelül félmillió forintra becsült könyvtárát ajándékul ajánlotta fel az idegen városnak, amelyet sohasem látott s amely eddig nyilván sohase hallotta Somogyi Károly nevét. Ilyesmit itt 1880-ig csak az Ezeregy éjszakában olvas­tak, amelynek mind a tizennyolc kötete meg­volt a régi „Szegedvárosi Közkönyvtáriban, a víz előtt, de amikor ezt a 3000 kötetes kis könyvesszobát beleolvasztották a Somogyi­könyvtárba, akkor már nem volt belőle csak két kötet. (A többit, mondjuk úgy elvitte a víz, ámbár ha nem a víz vitte volna el, az is csak azt bizonyítaná, hogy akkor is voltak már Szegeden könyvkedvelő emberek.) Olvasom az egykorú lapokban, a Szegedi Hir­udó­ban, meg a Szegedi Napló­ban, az elragadta­tott vezércikkeket erről a királyokat megszégyenítő cselekedetről — a Napló vezércikkét egy nagyra menendő fiatal riporter irta, Mikszáth Kálmánnak hívták — és próbálom belőlük kiérezni az akkori város szive verését. Tud­ta-e ez a város, mit kap? Megérezte-e legnagyobb jótevőjét a kopott reve­rendás, roskatag aggas­tyánban, aki egyetlen dí­szét, a vörös cingulust szinte restelkedve takar­gatta el zsinóros kabátja szárnyával? Tudta-e, hogy ez a félénk, szégyenlős agg ember olyan tündöklő urimot és thummimot hord' belül, amit az Isten csak kiválasztottainak osztogat? Tisztában volt-e vele, hogy ez a szelíd kék­szemű pap a biblia csodáját cselekedte meg, szellemi árpakenyereket adván ennek a város­nak, amelyek megsokszorozódnak az örökké­valóságig és mindenkor táplálására lesznek a lelkek éhes nyájainak? Terítettek-e eléje szi­veket szőnyegül, mint ahogy kincsesházat SOMOGYI KAltOLY 1. kép. Pollák Zs. rajza Somogyi Károlyról ajándékozó királyhoz illik és hintettek-e fáradt^ lábai elé virágokat, amiken a belső meg­illetődés magától hulló harmata reszket? Két vezércikk elfakult szóvirágain kiviil nem találok mást, csak a Hiradó­ban egy sze­rényen meghúzódó hírt. (Akkor újdonság-nak mondták ezt az újdondászok a szerkesztőségi irodában.) De ebből azt látom, hogy legalább egy ember volt, aki nemcsak a maga kora, hanem a messze jövendő képviseletében is méltóan reprezentálja Szegedet. A főreáliskola épületében, amelyből most központi egyetem lett, tartották az első bizal­mas tanácskozást, amelyen Somogyi Károly bejelentette a szándékát. Rajta kivül Tisza Lajos volt ott, a rekonstruktor. Szabados János a költő­szenátor képviselte a vá­rost, Lévay Ferenc új­ságíró, később miniszteri tanácsos és Hoffer Endre reáliskolai igazgató a sze­gedi kulturát. — Egész életemet je­lenti a könyvtáram,— mondta nekik révedező szemmel Somogyi, mint­ha búcsúzó pillantással simogatná pesti remete­sége pergamen fóliánsait. — Legszebb emlékeim, legmunkásabb napjaim, legviharosabb küzdel­meim fűződnek hozzá. És most szeretettel ajánlom fel Szegednek, amit leg­jobban szerettem ez életben. Szeged jelentő­sége, Szeged hivatása birt rá. Szegednek nem­csak gazdag városnak kel! lenni, hanem művelt városnak is. mert az Alföld porából csak ezzel lehet európai magasságra emelkedni. Liver­poolt a tíz, Hamburgot a tizenhat nagy könyv­tára legalábbis annyival vitte előre, mint népe szorgalma. Szegednek kulturát kell adni addig is, míg egyetemet kap s ez az én szándékom. Ezért ajánlom fel neki és rajta keresztül ha­zámnak, amim van. Nagyon megindította ezen beszéd a jelen­Az l-12-ig számozott hivatkozásokat lásd hátul a Jegyzetekben. 77

Next

/
Thumbnails
Contents