Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)

ÉRTEKEZÉSEK - Ferenczi György: Adalékok Cibakháza község XVIII. századi történetéhez

TISZAVILÁCi V. nem kapott, a birtokosok megengedték neki, hogy annyi földet vállaljon tol magának, amennyit akar. A közösség emiatt tiltakozott a földesúrnál: „ami illeti az szántást és kaszálást, eő kegyelme a föd legjavát ahol tetczik el foglallya és ilyen szük időben annyira valót elfoglal, hogy hároman is megírnek vele az javában. 6 Jellemző, hogy még a földesúr ís^ kénytelen volt tiszteletben tartani a közösség földosztó jogát. Leszögezte ugyan, hogy ispánjának fizetés híján több föld jár, de elismerte, hogy neki is alkalmazkodni kell az osztás idejéhez. IV. Az egyéni birtoklási fonna kialakulása A község úrbéres időszaka Természetesen az újraosztásos földközösség is csak addig volt életképes, míg ezt a termelőerők fejlettségének színvonala megengedte.

6"" A fejlődés következő fokozatának tárgyalása előtt nézzük meg a gazdálkodás különböző formái időben hogyan következnek egymás után Cibakháza környékén. Soós Imre kutatásai szerint 1730-ig mindenütt a szabadfoglalás dívik. 1730-40 között pedig mindenütt áttérnek az újraosztásos földközösségre.

6

6 Ezt fentebb láttuk Cibakháza község esetében is. Viszont 1770-ben, tehát az úrbérrendezés idején a szolnoki Tiszatáj községeinek fele része az egyéni birtoklás rendszerében élt. Annak érdekében, hogy az úrbérrendezésig tartó fejlődést megvizsgálhassuk, meg kell néznünk a már többször idézett kilenc kérdőpontra adott válaszokat és az előzetes úrbéri összeírásokat. A kilenc kérdőpont ötödik kérdésére adott válasz a következő: „ött darab földje van egy egész helyesnek, mibe harminc pozsonyi mérőt vethet."

67 Ebből a válaszból egyértelműen kiderül, hogy már nem az újraosztásos földközösség rendszerében él a község, hiszen a jobbágyok meg tudják adni a teleknagyságot. Az előzetes összeírásból láthatjuk, hogy az egyes jobbágyok kezén lévő föld nagyság szerinti megoszlása az ökrök szerinti tagozódással egyenesen arányos (30:20:10).

6i

< Természetesen itt már az úrbérrendezés által előírt teleknagyságot jegyezték be — 1, '/

2, '/

4, '/

8 teleknagyságokat — nem pedig az ekerészekre jellemző 1, "A, V3 nagyságú telkeket, de a jobbágyok kezén lévő földek mennyiségének aránya mutatja, hogy a birtok a jobbágy kezén az „ekerészek arányában" állapodott meg. Ezt az egyéni birtoklási formát nevezik a történeti irodalomban „ekéstelek" rendezésnek. Most már azt kell megnéznünk, hogyan és milyen körülmények között alakult ki az egyéni birtoklás formája községünkben, Cibakházán. A kilenc kérdőpont első kérdésére adott válasz a következőképpen hangzik: „Csinált ez előtt tíz esztendővel az Uraságh Urbáriumot, de az nem soká tartott". Ebből kiderül, hogy a földesúr a kontraktualista állapotot megpróbálta felcserélni úrbéres rendszerrel. Vajon mivel állt kapcsolatban a földesúr ilyetén próbálkozása? A gazdaság fejletlensége következtében „Nálunk (ti. Magyarországon — a szerző megj.) a jobbágyot erősen igénybe vevő allodiális gazdálkodás a század első felében még csak kialakulóban van. A majorsági földek csak lassan foglalják el a puszta területeket és szorítják összébb a parasztság földjeit — jövedelmeiket fokozni kívánó földesurak törekvéseinek eredményeként"

6''. A majorsági gazdálkodás a termelőerők fejlődése következtében a század közepe táján, és főleg a század második felében hatalmas lendületet vett. A Dunántúl egy-két fejlettebb uradalmá64 VARGA János: i. m. 27. o. A PMKL Földváry család levéltára alapján 65 VARGA János: i. 111. 27. o. 66 SOÓS Imre: i. m. Az adatok a szolnoki Tiszatájra vonatkoznak. 67 OL törzsszám C 59 /Htt. Ivt. — Dep. Urb./ Úrbéri tabellák, Heves megye, Cibakháza 68 Uo. 69 LUKÁCS Zsófia: i. m. ll.o. 63