Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)

ÉRTEKEZÉSEK - Ferenczi György: Adalékok Cibakháza község XVIII. századi történetéhez

zószámot, Dávid Zoltán pedig a 15-ös szorzószámot ajánlja. Szerintük ezzel a szorzóval kell beszorozni az 1720-as összeírásban feltüntetett jobbágyok számát, s akkor tudjuk a teljes népességet megközelíteni. Községünkben és általában a volt hódoltsági terület községeiben kiemelkedően magas népességet nem tételezhetünk fel az újjátelepülés idejében. Cibakházán a lappangó népesség számát az úrbéri népesség sem emelte, hiszen nem volt majorsági üzem a faluban. Olyan népelemeket azonban feltételezhetünk Cibakháza tágas pusztáin (Gyüger, Sárszeg, Jenő), amelyeket nem írtak össze, vagy felületességből vagy a népesség adózóképtelensége folytán. Ha elfogadjuk a Dávid Zoltán által javasolt 15-ös szorzószámot, akkor Cibakháza lakóinak száma 1720-ban 960 főre tehető. Ebből a korból egyházi anyakönyvezés nem maradt fenn, ez csak 1745-től áll rendelkezésünkre. így ezzel a feltételezett adatot pontosítani nem tudjuk. Összehasonlítva azonban a kapott népességszámot a II. József-korabeli népszámlálás adataival, amelyek szerint Cibakháza tényleges népessége ekkor 1486 fő

1'

1, kétségeink támadhatnak számításaink helyességét illetően. Ugyanis 67 év alatt a természetes szaporodás semmiképpen sem eredményezhetett ilyen arányú népességgyarapodást, hiszen a kor egészségügyi és szociális viszonyai ezt nem tették lehetővé. Ezt bizonyítják az 1745-től fennmaradt halotti anyakönyvek is, amelyek rendkívül magas gyermekhalandóságról tesznek tanúbizonyságot.

2

0 A népesség természetesen szaporodhatott a bevándorlások eredményeként is,"

1 hiszen a szolnoki Tiszatáj benépesülése kb. 1770-ben fejeződhetett be."" A bevándorlás azonban községünkben 1720 után sem volt túlzottan nagymértékű, s így azt kell feltételeznünk, hogy 1720 körül a község lakossága még 360 főnél is több lehetett. Sokan élhettek pusztákon, nádas, mocsaras helyeken. Az összeírok vagy nem találták őket vagy nem volt érdekükben összeírni egy jelentős részüket. Nézzük most már a község gazdasági állapotát a megtelepedést követő első időszakban. Fő forrás — mint már említettük — az 1720-as összeírás. Az összeírás a gazdálkodás igen kezdetleges állapotát mutatja. Nem volt a falu határában szőlő, persze ez érthető is, hiszen csak néhány éve laktak itt. Az összeírok nem találtak a faluban malmot, kereskedést, iparűzést és egyéb jövedelmi forrást sem. Az összeírt 24 adózó háztartási birtokában összesen 257 köböl szántótold és 50 kaszás rét volt.

2' A 24 adózóból 7 fő nem rendelkezett adó alá eső szántófölddel. Kisebb-nagyobb területű rétje minden adózónak volt. Jellemző az állandó népmozgásra, hogy három jobbágy nevénél feljegyezték: „elment." Az országos és helyi viszonyok összehasonlítása érdekében idézek néhány kimutatást az 1720-as állapotokat illetően.

2

4 Az 1. táblázatból kitűnik, hogy a Nagyalföldön és országos szinten is azokból a községekből volt a legtöbb, amelyekben 11—25 között volt az adózó háztartások száma. Cibakháza is ezen falvak típusába tartozik. A táblázatokból azonban az is kiolvasható, hogy a Nagyalföld az az országrész, ahol a legtöbb olyan község van, melyben az átlagosnál több az adózó. Tehát míg a Dunántúlon zömében kis lélekszámú községek vannak, addig az Alföldön sok nagyobb községet is találunk. A község területén 80,25 pozsonyi mérő adó alá eső szántóföldet írtak össze.A földek összeírásában ugyan jobban lehet hinni, mint a népességében, mégsem fogadhatjuk el azt, hogy csak ennyi volt a megművelt földterület a község határában. Valószínű, hogy sok ugarföldet nem írtak össze. Maguk az összeírok is megjegyezték, hogy a falunak csak egy nyomása és egy szántása-vetése van, és a bevallot18 KOVÁTS Zoltán 1969: Somogy megye népessége a XVII-XVI1I. század fordulóján, Kaposvár 19 DANYI Dezső - DÁVID Zoltán (szerk.) 1960: Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787), Budapest, 66. o. 20 Egyházi anyakönyvek Cibakháza, Róm. Kat. Plébánia 21 DÁVID Zoltán: i. m. 22 SOÓS Imre: i. m. 4. o. 23 ACSÁDY Ignác: i. m. Az eredeti összeírásban 80,25 pozsonyi mérő 24 PÁPAI Béla: Magyarország népe a feudalizmus megerősödése és bomlása idején (1711-1867). In: Kovacsics József (szerk.) 1963: Magyarország történeti demográfiája. Budapest, 153-156. o. 25 ACSÁDY Ignác idézett munkájában ugyanez 257 köböl