Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)

ÉRTEKEZÉSEK - Kalóz Sándor: A Tisza holocén kori mederváltásai Tiszaföldvár környékén

_ ERTEKEZESEK hogy a Hársfa úttal párhuzamos Híd út az egyik gasabb, ármentes része. Érthető, hogy a fahíd emlékét őrzi. XIX. század közepéig csak itt álltak lakóházak Sokkal „barátságosabb hely" volt a község (3. térkép). O Nagy Benjámin úttól északra elterülő, maA nagy kanyarulatok képződése A bükk időszak A Tisza évezredeken át a Lövei-csatorna—MHSZ—Ér-halom vonalon folyt. Futása a bükk kor elején változik, észak felé helyeződik át. Új medre a martfűi Munkácsy út mellékén haladó Nagy-ér lesz. (3. térkép, V.) A Nagy-ér és görbe-éri folytatása a mai Tiszánk közvetlen elődje. A folyó medrét a vezsenyi komphoz vezető út a gáttól alig 400 m-re keresztezi. Ekkor már a tiszai árok süllyedése lelassul, megáll. Jelentősen csökken a folyó esése. Három nagy kanyarulatot építve oldalazó eróziójával alakítja a Martfű—Nagyrév közötti felszínt. Ki ne ismerné Földvár mai tájképi arculatának meghatározó elemeit: ezeket a kanyarulatokat, a mai morotvákat. Az alföldi viszonylatban nagy lejtőnek számító Strand úti lejáró, vagy az ószőlői csürhejárásra lefútó ródlipályák, önfeledt téli szánkózásaink helyszínét biztosították. A légifelvételek elemzéséből kiderül, hogy a fiatalos Csesz-árkot — az Ér-halom keleti karéja — és a Nagy-hát Sulymos kanyarulatát is a Nagy-ér Tiszája fejlesztette. A „nyakuk" ehhez a folyóhoz kapcsolódik (2. kép). A táguló kanyarulatok, övzátonyok, sarlólaposok elhelyezkedése, fejlődése mesél a múltról. Nemcsak a medrekben folyt a víz, az áradások az egész felszínt erodálták. Ezért a morotvák területén az I/b szintnél alacsonyabb térszínek kijelölése problematikus. Gyakran előfordul, hogy korábbi folyómeder vagy annak egy része beépül az új, fiatalabb folyóba. Az Ér-halom keleti oldalán lévő kanyarulatot még a tölgybükk átmenet idején ideérkező Tisza (1. térkép, IV.) kezdi formálni. Később a Nagy-ér (3. térkép, V.) ezt a szakaszt magába olvasztja. Hasonló történt az Ős-Tisza (1. térkép, III.) Lövei-csatorna—MHSZ közötti szakaszával. Ezt a Csesz-árok kanyar kebelezi be. A téglagyár és az Ujtemető mellékén feltárt tiszapolgári (korai rézkori) leletek (1. térkép, 4. és 3. térkép, 5.) a tölgy kor Tiszájához köthetők, a Földvárt keletről lezáró magas partról előkerült bronzkori anyagok pedig a Csesz-árok folyójához. A cibaki kanyarulat fejlődése (5000—4500 éve) A kanyar ősét az Érhalom-sziget keleti és északi oldalát kialakító Tisza (1. térkép, IV.) kezdi építeni. Kialakulásának kezdete megelőzi a Csesz-árok és az Érhalom-kanyar fejlődését. Ez a folyó a mai Holt-Tisza érkező oldalától keletre folyt, s több egymáshoz kapcsolódó szakaszból állt (3. kép). A légi felvételen jól látható, hogy a répaszerű szakaszok északról dél felé haladva egyre nagyobbak. Ennek oka feltehetően az, hogy a Nagy-ér felé áthelyeződő Tisza (1. térkép, IV.) fokozatosan kevesebb vizet szállít. Sárszeg felé haladtában ez a folyó egyre délebbről indítja kanyarulatait. Ezek ívét a tölgy kori Tisza (1. térkép. 111.) Telek környékét délről kerülő szakasza jelöli ki. Elgondolkodtató, hogy bármekkora lesz is a kanyar, ezek kilépési pontja mindig ugyanaz marad. Ilyen a Holt-Tisza Belső-Sáp felőli alsó kilépési pontja (4. kép). Amikor a Nagy-ér—Csesz-árok—Ér-halom rendszerrel összekapcsolódik, akkor vesz új lendületet a kanyarulatfejlődés. Érkező oldala nyugatabbra csúszva megközelíti későbbi, végleges helyét, de továbbra is Sárszeghez tart. Az áthelyeződése során metszi a korábban kialakult sarlólaposokat. Ezeken a helyeken alakulnak ki a fokok, a folyó gyenge pontjai (2. térkép). 20