Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)

SZEMELVÉNYEK A MÚZEUMALAPÍTÓ ÍRÁSAIBÓL - Dr. Varga Lajos: Az öreg földrajztanár viszanéz

TISZAVUÁG V. kötetes könyvtárunkban. Aztán a tudománymódszertani szakkört az igazgató irigysége megszüntette, mondván, hogy a gimnáziumnak nincsen pénze a szakkör fenntartására... Hatalmas gyalogtúrákat tettünk elsősorban a dr. id. Lóczy Lajosról elnevezett földrajzi szakkör tagjaival, de másokat sem utasítottam el. Kezdetben nem volt elegendő sátrunk. Feleségem — szintén földrajztanár — varrt össze Dunaújvárosból elcsent dirib-darab vízhatlan vászondarabokból egy négyszemélyes gúlasátrat, az én régi sátramban is elfértünk négyen, ha a szükség úgy kívánta, s a gyerekek is szereztek ócska sátorlapokat, sőt, ötletesen állítottak fel „sátrat" vastag esőköpenyekből. (Ma már a gimnáziumnak 40—50 személyre van sátra: ezeket már a kisebb fiam — ő is földrajztanár — szerezte a gimnázium majd harminc éve működő barlangkutató szakköre számára.) Lélekemelő gyalogtúrák, gyűjtő utak, barlangkutatások voltak ezek, rengeteg, máig emlékezetes élménnyel. Ahol valami földrajzi vagy magyar művelődéstörténeti érték volt, ott megálltunk. Idegenvezetőt csak ott fogadtam el, ahol ez kötelező volt. Sokszor csentünk el szalmát vagy szénát — alváshoz —, amit reggelente visszacsempésztünk, villás ágú gallyakkal összekotort száraz tölgyfalevélen is aludtunk. Jó néhány diákom ezeken az élmény dús túrákon vált a földrajz szerelmesévé. Harmincöt éves pályafutásom eredményeként 73 diákom ment földrajz szakra, s lett geológus, szénhidrogén—kutató geológusmérnök, bauxitkutató mérnök, paleontológus, barlangkutató. A 73 tanítvány közül 8 doktorált, kettő kandidátus. 1963-tól létezik — Németh Gyula, fizika szakos kollégám segítségével — az odorvári kutatótábor, amely ma is működik nyaranta, de most már földrajztanár fiam és földrajztanárnő felesége vezeti. E táborokat megörökítettük egy hatalmas termet megtöltő kiállításban a tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeum igazgatójával, volt kitűnő rendű diákommal, földrajztanárral. Megírtam e nagy és sokoldalú kiállítás forgatókönyvét, az anyag összegyűjtésében is közreműködtem. E gyűjtemény célja az lett volna, hogy legyen Tiszaföldváron egy állandó hegyvidéki, komplex kiállítás az alföldi diákok számára, hogy bármikor bemutatható legyen a sokrétű hegyvidéki táj. Sajnos, állandó kiállítás nem lett belőle, nincs hely. így ez az anyag, raktárban romlik, avul, silányul. De hát, hol vannak azok, akiknek ez szívügye lenne?! Sehol! Tíz éven át végeztem részletes műszeres és vizuális meteorológiai méréseket, megfigyeléseket. Több tízezernyi számadat és vizuális megfigyelés került füzeteimbe. Ezek a tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeumban állnak a kutatás rendelkezésére. Az adatok fontosak: benne vagyunk az aszályháromszögben. A Magyar Földrajzi Társaságnak 1943 óta vagyok tagja, 1983. június 28-ától tiszteletbeli tagja, az első tiszteletbeli köztanár tag 1872 óta. Ugyancsak első köztanárként kaptam meg a földrajzi munkásságért kapható kitüntető oklevelet 1970 áprilisában. Amikor tehettem és pénzünk is volt rá, részt vettem a társaság vándorgyűlésein; egyikre-másikra feleségem is elkísért. Tíz vándorgyűlés részletes történetét írtam meg. Ezek a részletes leírások a „Földrajzi Közleményekben" jelentek meg szinte változtatás nélkül. E vándorgyűlés-történetekben célom a „geografikum" — a földrajzi gondolat, szellem — és a magyar művelődéstörténeti értékek megismertetése, összefoglalása volt. Ezeket a földrajzórákon nagyon jól fel lehetett használni a konkrét magyar hazafiságra való nevelésben — szólamok, vadvirágos, ábrándos képzetek nélkül. 1956 és 1965 között létrehoztam hazánk első földrajzi múzeumát, a tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeumot, amelyet 1965-től egy volt tanítványom Szlankó István — ma már földrajztanár — vezet és fejleszt tovább. A múzeum a Tiszazug nevű mezotáj természeti és gazdasági földrajzi képét mutatja be tudományos, de ugyanakkor reprezentatív, látványos állandó kiállításon. Gazdag térképtár, könyv- és folyóirattár alapjait vetettem meg. A fényképtár túlnyomó részét utódom készítette, sokszor felkérésemre (körülbelül 18 ezer felvétel!), még múzeumi segéderő korában, majd igazgató korában is. A Magyar Földrajzi Társaság vezetősége az 1977. évi Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei vándorgyűlésén nagy elismeréssel adózott „A Tiszazug természet- és gazdaságföldrajza" és az „Odorvári Földrajzi Kiállítás" című nagy bemutatóinknak. Többször bejártam a Tiszazugot gyalog, 157