Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)
SZEMELVÉNYEK A MÚZEUMALAPÍTÓ ÍRÁSAIBÓL - Dr. Varga Lajos: Az öreg földrajztanár viszanéz
SZEMELVENYEK A M U ZEUMALAP I T O IRASA IB OL Az öreg földrajztanár visszanéz 1 Dr. Varga Lajos * The old geography teacher looks huck - The founder ofour museum wrote down his thoughts about geography, teaching, about Tiszazug and the museum ten years before his death in 2003. His style is usual, direct but not without criticism. The fact gives actuality to his writing that the Museum of Geography of Tiszazug stepped into 'higher class' towards the end of 2011, the renovation of Kossuth House would give uncle Lajos great pleasure. A földrajzzal hétéves koromban kerültem először össze kezdetleges körülmények között. Édesanyámtól hallottam Kamcsatkáról, ahol egyik rokonunk hadifogoly volt. Arra már nem emlékszem, hogy kitől hallottam a cseppkőbarlangról, de én a kettőt — Kamcsatkát és a cseppkőbarlangot — összekapcsoltam, és a szomszéd ugyancsak hétéves fiával a kertünk hátsó részében gödröt ástunk, befedtük tégla- és cserépdarabokkal, „cseppkőként" meg csillogó üvegdarabokat raktunk a „barlangba", s elneveztük „kamcsatkai cseppkőbarlangnak". A negyedik elemiben (1922/23) már vadnyugati történeteket, May Károlyt olvastam, meg Verne Gyulát is; ugyanakkor tanultuk a történelmi Magyarország minden vármegyéjét, ezek székhelyét, a megyék legfontosabb földrajzi jellemzőit, volt földrajzi atlaszunk, s néhány osztálytársammal többször földrajzi névkeresési versenyt rendeztünk: az első díjat édesanyám adta finom befőtt alakjában. (Édesanyám remek befőtteket tudott készíteni; remek háziasszony volt.) Harmadikos gimnazista koromban, 1925. október 9-én „térképet" készítettem egy Szentes melletti kis mocsárról-nádasról, ma is megvan. Természetesen a térkép nagyon kezdetleges, de térkép! Egy tizenkét éves, már akkor a természetet járó-kedvelő kisgyerek „készítménye". Rendszeresen jártam (gyalog) Szentes közvetlen környékét és a szentesi Tisza szakaszt, annak galériaerdejét. Amikor meg ötödikes gimnazista koromban, 1928 februárjában kerékpárt kaptam édesanyámtól, lassan bejártam Csongrád vármegyét, majd távolabbi tájakat is, elmentem a drégelyi várromhoz meg Nógrád romjaihoz. Gyűjtöttem mindent: növényeket, terméseket, különböző színű homokot, löszbabákat (akkor még nem tudtam, hogyan keletkeznek), ősrégészeti cserépdarabokat, obszidiánokat, faragott csontokat. A cserkésztáborokban kőzeteket, ásványokat, egy-egy szép és érdekes növényt. Néhány tanárom is segített néha: segítségükkel ismertem meg hamar a közönségesebb vulkáni és üledékes kőzeteket, ezekből lassan szép gyűjteményem lett, felfigyeltem a kövületekre is. Volt olyan kőzet, aminek a nevét csak egyetemi hallgató koromban tudtam meg. Nyugdíjas koromig (1973) több ezer darab kőzetet, ásványt, kristályt gyűjtöttem össze; ezeket két tudományos intézetünknek ajándékoztam, de a saját gyűjteményemen kívül minden iskolában — ahol tanítottam — gazdag kőzet- és ásvány gyűjteményt hoztam létre, majd az 1956-tól általam szervezett Tiszazugi Földrajzi Múzeumban (Magyarország első földrajzi múzeuma!) is „csináltam" egy nagy gyűjteményt sok utánjárással, sok cipekedéssel. Jó kis acélkalapácsomat és hidegvágómat kovácsmester édes* Varga Lajos (1913—2003) a Tiszazugi Földrajzi Múzeum megalapítója és első igazgatója. I Az írás megjelent: Földvár, Különszám, 2003. Február 15.(Varga Lajos tiszteletére készült különszám.) 152
