Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)

ÉRTEKEZÉSEK - Kalóz Sándor: A Tisza holocén kori mederváltásai Tiszaföldvár környékén

_ ERTEKEZESEK 1. táblázat. A földtörténeti jelenkor klímatörténeti és régészeti korbeosztása. Az idő években, napjainktól visszafelé (lényegében BP) van megadva. Klímatörténeti kor Idő (évvel ezelőtt) Régészeti kor szubatlantikus kor (kultúr kor) 0 500 1 ooo közép- és újkor szubatlantikus kor (kultúr kor) 1 >nn népvándorlás kora szubatlantikus kor (kultúr kor) római kor szubatlantikus kor (kultúr kor) 2000 2500 vaskor szubboreális vagy bükk kor 3000 3500 bronzkor szubboreális vagy bükk kor 4000 4500 5000 rézkor atlantikus vagy tölgy kor rézkor atlantikus vagy tölgy kor 5500 6000 6500 7000 7*nn neolitikum vagy új kőkor boreális vagy mogyoró kor 8000 8500 mezolitikum vagy középső kőkor preboreális vagy fenvő-nvír kor 9000 9500 10000 mezolitikum vagy középső kőkor ben ez a terep sokszor tette próbára a biciklizőtudományom. A Kürti úton bátori szőlőinkbe hajtva előbb a meder „feneketlen homokja", majd egy emelkedő (a meder bal partja) izzasztott meg. A felszíni fonnák 50—60 évvel ezelőtt sokkal erőteljesebbek voltak. Azóta az utak gyalulása, töltése tompította a szintkülönbségeket. Az egykori Bucka I.-dűlőn 3—4 méteres magasságot értek el a dűnék maradványai. A Virághegy területén a futóhomok átrendeződése eltüntette a meder nyomait. Ezen a szakaszon a légifényképek segítenek. Ezeken kirajzolódnak a XX. századi homokbányák elhagyott gödreiben lévő kisebb-nagyobb tavak. A bányák az építőipari felhasználásra kiválóan alkalmas, nagyszemű, ún. „fosóhomokot" adták. A mederből a szél kifújta a finom poranyagot, csak a homok durvább frakciója maradt ott. Ezért követi a tavak (bányák) láncolata a folyó medrét (1. kép). Ezen a nyomon eljutunk a Virághegy I. útig. A felszín tagoltsága, különösen a Virághegy I. út környékén magasodó buckák kizárják, hogy itt a XIX. század közepén vízfolyás lett volna. Nem az a kérdés, hogy volt-e folyó, hanem az, hogy a Székestó folyó — nevezzük átmenetileg így — mikor volt aktív, élő vízfolyás... Átkelve a buckákon, az Aranykert út keleti oldalán van a meder folytatása. Ez az 1 km-es szakasz, amely helyenként vízinövényezettel, sok évben vízzel borított, meglepően fiatalos képet mutat. Szinte automatikusan állapítom meg: valószínű, hogy a XIX. sz. közepén itt még folyt a víz. Az Aranykert út—Kiss Mihály út találkozásánál, a homokterület északi végződésénél van a Szikkert. A Székestó folyó eddig bejárt nyomvonala (cibaki Holt-Tisza — Szikkert) a felső pleisztocén homokterület és az óholocén lösztábla érintkezési vonalán fut. Kelet felől a Szikkert kis medencéjét is a lösztábla zárja le. Az óholocén 1—1,5 méterrel 14