Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)

LOKÁLPATRIÓTÁK TOLLÁBÓL - Barcza Gábor: Adalékok az 1951. évi Tiszaföldvárra való kitelepítés törtenetéhez

LOKALPATRIOT AK TOLLABOL Jak írva, ami mutat arra, hogy milyen „ intelligens " rendőrökkel és A VO-sokkal volt dolgunk. Amint látja, a magyar nyelv már nem megy olyan könnyen, mint 50 évvel ezelőtt. A kitelepítési értesítés június első napjaiban érkezett és 7-én jöttek a rendőrök értünk. A Fazekas Mihály Gimnáziumban volt alkalmam megmondani, hogy két nap múlva már nem jövök iskolába. Szerencsére éppen sikerült befejezni. Az utolsó két évet jártam itt, mert mikor a pannonhalmi gimnáziumot államosították, engem is kiutasítottak. Minekünk engedélyezve volt egy koffer személyenként, aminek a Iimitációja az volt, hogy kellett tudni cipelni. Ha valaki nem bírta tovább vinni, akkor a koffer ott maradt az úton annak, akinek a kezébe került. Egy teherautó állt a kapu előtt, amire fel kellett mászni. Meg kell még említenem azt az incidenst, amikor a rendőrök jöttek értünk, a folyosó végére érve a lépcsőház elején már ott állt egy lakó, aki nem volt deportálva Németországba. Mikor elmentünk mellette, a rendőr után kiáltott: Vigyázzon, nehogy ez a gyerek ide vissza tudjon jönni! A teherautó három családdal Kelenföldre érkezett, ahol nem volt sorbaállás és siránkozás, csak azonnal egy fapados kocsiba irányított minket két gépfegyveres AVO-s. Az ablaküvegek mind be voltak kívülről meszelve, hogy ne lássuk, merre megyünk. Ez az egy hatkocsis vonat ment Tiszaföldvárra. Hogy hova érkeztünk, azt csak akkor tudtuk meg, amikor az ottani állomáson kiszállítottak minket, és láttuk a táblát: TISZAFÖLDVÁR. Egy hosszú sor teherautó várt ránk. Amíg a peronon várakoztunk, úgy szórakoztak velünk, hogy mindenkit teljes címével szólítottak elő és fel a teherautóra. Például: Lépjen elő gróf Rub ido-Zichy Iván angliai nagykövet és családja, herceg Shulkowsky Inga és inasa. Ez úgy történt, hogy Shulkowszky börtönbe volt és Inga a volt inasuknál lakott így a kettő együtt volt kitelepítve. Miránk került a sor: vitéz babai Bay Miklós földbirtokos, nyugalmazott vezérkari alezredes és családja, Bezeredj István főnemes, királyi és császári kamarás és családja, báró Eugen de Bevain földbirtokos és így tovább. Ez nagyon tetszett nekik, mert közben nagyokat röhögtek. Mi Homokra kerültünk. így kezdődött a Tiszaföldvári kitelepítés. Ha a további életünkre szüksége van, majd vázlatosan le tudom írni. Ez már angolul megvan a gyerekeknek emlékül. Clevelandban van egy nagyon szép magyar múzeum és könyvtár, ahova ezt a kéziratot majd idővel képekkel együtt elviszem. Pár évvel ezelőtt egyszer már kiállítottak egy rövid részletet a családunkról. Ön nagyon nehéz munkára vállalkozott. Sok szerencsét. Baráti üdvözlettel: Adám Ezek után Kornélnak megköszöntem a segítséget a kapcsolatteremtésben, s ő a következő levéllel válaszolt. 2007. december 11. Muhoray Kornél levele Barcza Gábornak: Szervusz Gábor, Örülök, hogy segíthettem, és remélem, hogy továbbra is kapsz több információt. Különben egy kicsit elírtad, mert Adám az unokabátyám, ugyanis az Ö mamája meg az édesapám testvérek voltak. De nem baj, csak a pontosság kedvéért jegyeztem meg. További eredményes kutatást kívánok. Jelezd majd, ha az írás kész lesz, mert én is szívesen olvasnám. (Finom a tiszaföldvári sárgabeh'í görögdinnye, olyat csak ott láttam eddig.) Üdv: Kornél Ádámnak kiküldtem az általam levéltárból begyűjtött — levelezésünkkel összefüggő — adatokat, s ő a következőt írta válaszlevelében. 2007. december 17. Bay Ádám levele Barcza Gábornak: Kedves Gábor, Köszönöm a csatolt listákat, érdekes olvasni a sok ismert nevet ilyen hosszú évek távlatából. A kitelepítettek listáján a foglalkozások többnyire hibásak, mert azt a foglalkozási mutatják miután a kommunisták elvették a birtokokat, üzleteket és elküldték az embereket eredeti foglalkozásukból. Csak egy példa: Bissinger Rudolf árukihordó az gr. Bissinger Rudolf földbirtokos, később 114